Ezen a héten nagyon tökösek voltunk, így megünnepelve, hogy néhány perc késéssel, de nagy nehezen csak megmentettük a világot csütörtökön, összeültünk társasozni szombaton, hogy a ránk szabaduló legújabb szörnyeteget ismételten seggbe rúgjuk. Mivel a videójáték projekt egyelőre meghalt, így befáradtam egy népszerű, társasjátékokat árusító kereskedelmi egységbe, ahol az eladók pont olyan lelkesek, mint bárhol máshol, csak kinézetre egy paraszthajszállal közelebb állnak a kockákhoz, vagy mondjuk egy hobbithoz (8 hobbit meg egy hobbyte), a dögös elf-lányok gondolom Playboy villában, meg a Warcraftban hesszelnek, nem egy pincehelyiségben kialakított játék-kánaánban. Egyszerűbbnek láttam a pult mögött ácsorgókat beavatni abba, hogy mit is akarok venni, mert egy pár órát rádobtam volna, mire megtaláltam volna abban a dzsumbujban, szal gyorsan kaptam is egy törzsvásárlói kártyát (sokat nem kellett ehhez vásárolnom), megszabadultam némi költőpénztől és már le is léptem az alkony zónából.

Túlélő horror társast vettem, mert már a legutóbbi Klicsu esten teljesen elbűvölt (leszámítva azt a hét órát, amit elvett az életemből és még meg is haltunk), de egy lightos verziót sikerült felkutatnom, amin nem unod el az életed, csak rosszabb esetben elveszíted, vagy simán megőrülsz. A kezdetet 12:00 órára hirdettem meg, mert ugye mindenki szeret elegánsan (esetleg undorítóan) késni, de legrosszabb esetben is 13:00-kor mindenki egykupacban, rendelünk pizzát, míg kihozzák szabályismertetés, kaja, aztán hadd szóljon. Mivel elkövettem azt a hibát, hogy a fenti késési szisztémát elmondtam minden résztvevőnek, így egyesek számára (neveket nem említhetek), már a 13:00 volt a kiinduló állapot és ahhoz képest igyekeztek csak egy órát késni, szóval az őrület faktor már a társasjáték dobozának kinyitása előtt meg is valósult. Kooperatív társasjáték, kivételesen nem egymással kiszúrva kell felküzdened magad a csúcsra, hanem egymás hátának dőlve kell a képzeletbeli szörnyeket aprítani, kalandokat megoldani, hogy megakadályozz egy ősi gonoszt a felébredésben, mert pont annyira nyűgös ő is, mint bármelyikünk hétfő reggel, a különbség csak annyi, hogy ő hazavágja a bolygót és aztán átfordul a másik oldalára, neked meg már soha többet nem kell tartós tejet venni. Egyszerű, ám művészileg gyönyörűen kivitelezett kártyalapokkal, néhány speciális dobókockával, meg egy halom apró mütyürrel kell játszani, amit a 3 éven aluliak előszeretettel dugnak az orrukba, de lévén az egész társasjáték angolul van, így feltételezem ők nem kifejezetten játszanak vele, nálunk meg már az égnek hála mindenki megugrotta ezt a korhatárt. Nyomokban előfordulhat, hogy áthágtuk a szabályokat (pedig háromszor is átolvastam, de a franc tud ennyi mindent elsőre megjegyezni, pláne angolul), de végül itt is győzedelmeskedtünk, szóval holnap mindenki nyugodtan bemehet dolgozni, még egy darabig marad a világ úgy, ahogy van.

Csak, hogy ne haverkodjunk annyira össze volt egy egymás elleni, rommá szívatós játék is talonban, ahol a te céljaid másodlagosak, ha igazán jól játszol, akkor gyakorlatilag csak ma másik szopatásából áll egy party. Mivel eleve infantilis szövegezésű és ábrázolású lapok vannak a pakliban, így a puszta átolvasásukkal is tök jól el lehet szórakozni, de kéjes mámort tud az is okozni a konkurenciának, amikor az egyszeri hős egy kettes szintű szörny helyett, néhány alávaló játékos dobta varázslap következtében egy 31-es szintű, legyőzhetetlen monstrummal találja magát szembe, és ha a menekülés sem sikerül jól, akkor bumm, szívtál! Mindezt jelentős mennyiségű szénhidrát bevitele mellett kiviteleztük, gyakorlatilag estig folyamatosan ettünk és ittunk, így csak azért nem akarok hozzászokni ehhez, mert nem a játék, hanem a koleszterin és a koszorúér elzáródás fog velem rövidtávon végezni, ha ez minden nap így menne. 3 hét múlva azért nekifutunk egy újabb kalandnak, sicher, ami biztos, csak akkor egy másik kazamatában emberkedünk majd, rettegjen az összes szörny és katakombalakó.