Az idei nőnapot egy kicsit leegyszerűsítettem, nem akartam vegyi mérgezést kapni, mint a legutóbbi üvegfestős évben (bár azóta nem kell lakkozni a körmömet, az üvegfesték azóta sem akar teljes egészében lekopni), vagy idegbajt 2652 db szalvétarózsa feltekerése közben és amúgy is 1 napos hétvége volt, csodákra meg csak David Copperfield képes, én csak simán jóképű vagyok (csak megerősítést várok, aki más véleményen van, az tartsa meg magának, köszönöm!). Ezt kihasználva jószolgálati virágosztó voltam a melóban, beálltunk a bejárati ajtóhoz és egy gerilla-növény-kommandó keretében minden nőnemű egyednek kiosztottunk egy szál virágot, mert hát ugye biztos nem számítanak rá. Háromsoros formációban dolgoztunk, így ha valaki nagy svunggal át is jutott az első sorokon, azt a védők betámadták és nem menekülhetett a végzete elől. A biztonsági szolgálat nyitogatta az ajtót és kézjelekkel leadták, hogy hányan közeledtek, így megfelelően betárazva várhattuk a hölgyek rohamát. A bányában dolgozó 150 férfi munkatárs közül írd és mondd összesen 4 ember jelentkezett eme feladatra, ezek közül egy volt a szervező, meg ugye én, szóval annyira nem törte össze magát egyik úriember sem, pedig mindenki talpig öltönyben feszít állandóan és BMW-vel hordja az egóját, mert csak abban fér el. Én úgy voltam vele, hogy ennél egyszerűbben nem is lehetne bezsákolni egy csomó mosolyt és puszit, aminek egy jelentős részét fiatal és dekoratív lányoktól kapja az ember, ráadásul a virágot sem nekem kellett fizetni, szóval mondhatjuk, hogy kölcsönösen jól indult a lányok és az én napom is. Aztán persze az osztályon dolgozókat még cserepes növénnyel is megleptük, kicsit kezdtem aggódni, hogy már soha nem állunk meg a lejtőn és délután már az Obiba megyünk könnyező pálmát venni, a következő lépés meg egy kisebb nyárfaerdő ráíratása lesz a csajokra. Hála az égnek még időben leálltunk, így volt időm egész nap olvasgatni, mert már megint csak a mennyezetet bámuljuk és már most rettegek, hogy mikor jön a böjtidőszak. Az elmúlt hét napban nagyjából 750 oldalt sikerült elolvasnom munkaidőben (ez titok, ne szóljatok senkinek!), sikerült egy újabb trilógiát magam mögött tudni, szépen haladok az e-könyvtárammal, már csak 300 könyv és a végére is érek.
A városban, most hogy semmi természeti csapás nincs terítéken, ami megbéníthatná a közlekedést, lomtalanítást rendeltek el, így most már nem kötelező a szemeteseket használni a sok trágya kidobására, leb@szhatod az útra is, nehogy már a busz haladni tudjon. Ha valami véletlen folytán rendezetten kerül a kijelölt helyekre a szajré, akkor a járdán nem lehet elférni, vagy fél percen belül megjelennek azok, akiknek igazából semmi szükségük semmire a kupacból, de azért csak széttúrják az egészet, hátha valaki véletlenül kidobott egy Rolexet, vagy egy közepesen elzsírosodott Armani öltönyt, de csalódott arccal végül tovább kell állniuk a 10 méterre lévő kupachoz, mert az még feltűnően nem akadályoz senki az A-ból B-be jutásban. Az utóbbi két napban diszkréten el is ázott minden a folyamatos esőzéseknek hála, úgyhogy egyes helyeken rosszabb szag van, mint egy általános iskolai fiúöltözőben tornaóra után, ahol gyros-sütő is üzemel és csak hagymásat lehet kérni. Azért bízom benne, hogy lassan feltűnnek a kockaladák a horizonton és pikk-pakk eltűnik minden.
