Alig nyolc és fél hónap kitartó halasztgatás után végre eljutottam optikushoz, hogy csináltassak egy majdnem pont ugyan olyan szemüveget, mint ami eddig is volt, amit aztán senki nem vesz észre, szóval csak rövidebb lesz a pénztárcám, de nem változik semmi, huhúúúúúúúúúúúú. Mivel szeretem kihasználni a munkahely adta lehetőséget, miszerint támogatják az általuk okozott vakság kompenzálását, a fennmaradó összeget meg egészségpénztárból megoldom, így gyakorlatilag ingyen szerzek egy vadi új intelligencia kiegészítőt, már csak időpontot kellett egyeztetnem. Csütörtökön be is fáradtam a legközelebbi kiszolgáló létesítménybe, ahol szakorvos mondja meg, hogy vak vagyok, mert ugye a munkáltató csak úgy bemondásra nem hiszi el, hogy szemüveg nélkül még a táblát sem látom, amin a számok vannak, nemhogy az alsó sort. Most vagy egy pénzmosodába mentem be, ahol a látszerészet csak fedőtevékenység, miközben a hátsó szobában vallatnak, kurválkodnak, vagy kímélő mosóprogramot indítanak a frissen nyomtatott húszezresekre, vagy csak simán mázlim volt, de rögtön másnapra kaptam időpontot. Meglepően gyorsan sikerült kiválasztanom a keretet, úgyhogy utólag biztos úgy gondolom majd, hogy rossz választás volt, de most már ezt kell hordani a következő 5 évben, a többiek úgyis dicsérni fogják, csak annyiban reménykedek, hogy nem női keret, már nem emlékszem kristály tisztán, hogy pókemberes, vagy csillámpónis volt a végső választásom. A lencse az már más tészta, a teljes szemüveg árának 90%-át teszi ki, ezermillió réteg lesz rajta, véd az atomcsapás ellen, saválló (ha alien tapadna az arcomra a szemüveg akkor is sértetlen marad), átlátsz vele a falon, gyémántot lehet vele vágni és persze a jövőbe lát, de gondolom az első mikroszálas törölgetés után ez is ugyan úgy összekaristolódik és télen a buszra szállva pillanatok alatt teljes homályba burkolózik a környezetem, szóval sanszos, hogy hagytam magam bepalizni a propagandával. Az egyetlen újdonság, hogy fényre fog sötétedni (pont úgy, mint egyes emberek), úgyhogy mostantól nem csak kontaktlencsében nem kell hunyorognom, ha foton akar menni a szemembe. Mire lezongoráztuk a formaságokat, a doki is befutott, szóval beültünk a sötétszobába előhívni a fényképeket. Máig nem értem, hogy miután megbeszéljük a dioptriám nagyságát, miért akarják, hogy szemüveg nélkül próbáljam elolvasni a hülye táblájukat, a szakmája alapján tudnia kellene, hogy a megadott adatok alapján nagyjából 30 centire látok el. De azért szívatjuk egymást, hogy bediavetítőzi a legnagyobb  karaktereket, én meg nagyon hamar meggyőzőm, hogy azt se tudom, hogy szám, vagy betű van a falon, úgyhogy sürgősen adjon némi támpontot, mert így estig ott fogunk ülni. Ha már ott voltam akkor a kontaktlencse vonatkozásában is felmérettem a szemgolyómat, de a vizsgáló asztal erősen kontakt hibás volt (tuti, hogy alapból kínzásos vallatásra használják, azért vannak szabadon a vezetékek), szóval egy darabig el kellett legozni vele, amíg pont úgy érintkezett minden, hogy égjen a karácsonyfaizzó, amivel aztán a szemembe világítottak. Kaptam próbalencséket, meg egy közepesen magas számlát a végén a teljes kívánságlista ellenértékéről, amire még persze vagy 3 hetet várhatok, mert csak elsejétől van akció a lencsékre, szóval addig nem tudják "hivatalosan" megrendelni (mondom én, hogy mosoda), meg különben is, addig megduplázzák a pénzem, mindenki jól jár.