Az már biztos, hogy nem most leszek felejthetetlen humorista a Comedy Central jóvoltából, mivel, ahogy azt sejteni lehetett, nem sikerült a legjobb 40 közé bekerülnöm, úgyhogy csillag születik helyett, törpecsillag haldoklikat játszok egyelőre. Arra azért most már hatványozottan kíváncsi vagyok, hogy kik is kerültek be, de ha egy is fingó-viccezni, vagy pinázni fog, akkor óvást nyújtok be, mert enyhén szólva is felmerül a kapcsolati tőke okozta részre hajlás lehetősége, parasztokból már így is túlkínálat van a stand up színpadain. Persze, ha tök jól elröhögök rajtuk, akkor meghajtom fejem a tehetségek előtt, nem vagyok féltékeny, csak pénzéhes és ugyebár a modell-karrier az arcban és testben egyaránt fellelhető hiányosságok miatt már eleve kilőve, a bankrablás nem az én műfajom (gondolom már befele menet elizgulnám és egy túlzottan karrierista 78 éves biztonsági őr, aki amúgy rendes körülmények között először válna síkidommá egy rablás során, mandínerből mellbe lőne, ezzel még a címlapfotót is elvenné tőlem), a pénznyomtatási technikámon meg még bazi sokat kell fejlesztenem. Gondolom egy fél év múlva megint hirdetnek valami poénkodós műsort, elvégre az év hangját is negyedévente megválasztják minden kereskedelmi csatornán, miért pont önjelölt humoristákból ne lenne tömegtermelés, bár igazából valakinek már poénkodnia sem kell, mert egy vicc az egész élete. De így legalább mindenki örülhet a melóban, mert holnap is bemegyek dolgozni és még nem derül fény arra sem, hogy igazából mindenki udvariasságból röhög a poénjaimon (esetleg rajtam és nem velem), szóval a világ újra megmenekült, hála a Comedy Central szakértő zsűrijének, akik nem tudom, hogy kik, de rájuk uszítom Liam Neesont...a verekedős szerepében, nem abban a lagatyásodott nyugdíjaséban, akit a civil életében alakít.
Kedden elkészül az új szemüvegem is (legalább az intelligens kinézetem állandó marad) és mehetek vissza kontaktlencse kontrollra is. Most fog először előfordulni, hogy szemüveg nélkül nem csak a falat, hanem a rajta lévő táblát is látni fogom. Mondjuk az új okulárét nem fogom tudni kipróbálni, mert akkor lencsével együtt már 200%-os lenne a látásom, amit az agyam nem tudna feldolgozni és rögtön rövidzárlathoz vezetne, de az is lehet, hogy átlátnék a falakon, csak eddig soha senki nem merte kipróbálni. A nagy dolgok pedig mindig így kezdődnek, mondjuk kíváncsi lennék, hogy mit is tervezett az az ember, aki rájött, hogy a tehénből tejet lehet fejni, de biztos volt egy marha jó kifogása a végén, amikor megkérdezték, hogy te meg mit csinálsz, ha más nem akkor csak utolsó mentsvárként felhajtotta a tejet egy szuszra és ezer szerencséjére nem murdelt meg, szóval verhette a mellét, hogy én megmondtam előre. A tanulság, hogy mindig legyen egy B-terved, hogy a hülyéknek mondhasd azt, hogy én tudtam előre.
