Tegnap japán dobkoncerten voltunk. Nagyjából csak az egyik csávó lehetett japán, a többi olcsó kínai hamisítvány (értsd magyar), de hát ugye nem az előadókra volt irányozva a nemzetiség, úgyhogy határeset, elfogadjuk. A csávó amúgy nagyon autentikus volt, szegény próbált konferálni, de mintha Fekete Pákót ötvöznéd Hankiss Elemérrel, viszonylag keveset értettél meg a megosztott információkból. A kínai ezeöccá-ra már rááll a füled, de ez japán tájszólással volt, némi mandarin beütéssel, aminek semmi köze a déligyümölcshöz. Persze minket is hülyék vettek körül és nagyjából 3 másodpercenként kérdezgették egymást, hogy te érted mit mond, gondolták 3 másodperc elég, hogy elsajátítsák a dialektust és második nekifutásra már anyanyelvi szinten ki tudnak szűrni mindent. Épp csak elfértek a színpadon, annyi cuccuk volt: két cefrés hordó, három rumos, két szennyes kosár, meg még egy pár pergődob szerűség, amit minden bizonnyal lelkes úttörők kezéből csavarhattak ki, illetve némi színesfémet is felhalmoztak mozsár, gilingalang, normál méretű, meg a 80-as évekbeli elemes majom kezéből kiszerelt cintányér formájában. Minden le volt festve, hogy fel ne ismerjék az eredeti tulajdonosaik, az oldalukra meg japán írásjelek voltak felrajzolva, de nem vagyok benne biztos, hogy nem egy japán étlap szövege volt, vagy mondjuk Mao Ce Tung idézetek (aki asszem kínai, de nagyjából ugyan azt a krix-krax jelrendszert használják, szóval pont mindegy). Majdnem 2 órán keresztül püfölték a dobokat, én meg pont úgy éreztem, mintha egy tetszőleges, ázsiai helyszínű Jean-Claude Van Damme film csúcsjelenetében lettem volna, vártam, hogy mikor jön be két kamion között spárgázva, miközben az üvölti, hogy "Tong Pót akarom"! Volt egy csomó kotta is, amit szívesen megnéztem volna, nem igazán tudom elképzelni, hogy miként is festhet, gondolom ezt nem lehet hangjegyekkel elintézni, feltételezem le van rajzolva a dob és fölé van írva, hogy tattaratatta, meg bum-bum-bum. Amúgy baromi jó számokat toltak, nem is hinné az ember, hogy csak dobokkal ilyen ütős (érted, ÜTŐS!) nótákat lehet összehozni. Nekem marhára tetszett, de hát ugye engem egyszerű lenyűgözni, ha valaki eltüntet egy pénzérmét, én már akkor is infantilis jelleggel csorgatom a nyálamat és úgy csillog a szemem, mint a macskának a Shrekben. Hála az égnek nem Takashi Yamamoto (kitalált név, ez ugrott be elsőre) konferált végig, így legalább egy részét felfogtuk a háttérsztorinak. A másik srác vagy irtózatosan zavarban volt (így a sokezredik fellépés alatt gondolom még teljesen normális a lámpaláz), vagy valami tudatmódosító szer hatása alatt állt, de a selypítés nála is szerves részét képezte a beszédnek, gondolom tagfelvételnél ez az első kritérium, ha ki tudod mondani csupa s-sel, hogy Sága selyem sonka, akkor lehetsz te a Red Hot Chilli Peppers dobosa is, ide bizony nem fogsz bejutni, úgyhogy mivel dobolni sem tudok és beszédhibám sincs, ide nem fogom beadni a jelentkezésemet.