Már csak két hetet kell aludni és kis nyári szünet. Mindjárt itt a félév, én meg csak egy napot voltam eddig szabin, akkor is a bábszínházban, meg a fogorvosi székben ücsörögtem, szóval távolról sem joyride volt a pihenés. Na de most! 31 éves pályafutásom során most kerülök legtávolabb az országtól (esetleg még az lehet, hogy olyan tapétatépős bulin voltam a világ végén, hogy egy képtöredékre sem emlékszem, de magamat ismerve ezt kizárhatjuk...utoljára Russék garázsa előtt néztem huzamosabb ideig a csillagokat a betonon fekve, de az még bohó suhanc koromban volt), egyenesen Lengyelországba megyünk partizánkodni. Sajnos nem alapozhatom meg az örök élet meg egy napig tartó nyaralásomat egy közepesen rosszul sikerült bankrablással és külföldre szökéssel, mivel úgy tudom van kiadatási egyezményünk lengyel barátainkkal, úgyhogy csak hat napra tesszük tiszteletünket Varsóban, teljesen saját költségvetésből. Mielőtt mindenki elküld anyámba, hogy a bankárok ilyen jól keresnek, le kell szögeznem, hogy nyaralás szempontjából a harmadik legolcsóbb európai ország az úti célunk (ugye a mienk lenne e legolcsóbb, de ez gondolom nem is volt kérdés), szóval le lehet szisszenni a témáról és továbbra is várom a nagylelkű felajánlásokat, hogy egyszer talán tudjak saját lakást venni. Azért egy erős Tesco gazdaságos jelleget vittünk az utazásba, elvégre már egy jó ideje van egy beépített ügynökünk a lengyel sorok között Zsú személyében, így szállásra egy zlotyit sem kell költenünk, szóval csak az utazást és a zsebpénzt kell biztosítanunk. Vállalkozó szellemű majdnem középkorúakként először az autós megoldást céloztuk meg, ami alig 10-12 óra felhőtlen menetidőt ígért volna, de mivel nem volt kispajtás, aki csatlakozott volna hozzánk (nem is értem, pedig teljesen normálisnak tűnünk harmadik, negyedik blikkre), hogy a benzinpénz több felé legyen szétosztva, így költséghatékonyabb megoldás után kellett néznünk. Úgy fest, hogy életemben először repülni fogok, úgyhogy fosok, mint galambok jégesőben, folyamatosan a Végső állomás első jelenete játszódik le a szemeim előtt, csak nem én leszek a látomásos srác, hanem az, aki simán csak lezuhan a picsába. Csak remélni merem, hogy a fapados járatokat nem érinti a terrorveszély és igazából a légitársaságot nem is ismerik öngyilkos merénylő körökben, mert lássuk be, mekkora genyóság lenne már, ha rögtön az első utam közben mehetnék beváltani a karmapontokat, amit a supershop kártyámon felhalmoztam az eddigi életem során. Persze már itt a földön beindult a szopószakkör, mert ugye a poggyász mérete milliméterre pontosan meg van határozva. Természetesen egy olyan téglatest adatai vannak megadva, amilyet pont senki nem gyárt, mert minden nemzetközibb szabvány szerint pont egy centivel nagyobb valamelyik irányba a koffer, ami meg súlyos összegekbe fáj, ha a becsekkoláskor mégis arra jutnál, hogy nem azért feccöltél 2 órát a pakolásba, hogy a terminálba hagyd a táskádat, és a fogkeféd nélkül amúgy is hisztériás roham tör rád, hogy a félfülű alvós macidról ne is beszéljünk, szóval máris ugrott a költőpénzed fele. A repjegy röhejesen olcsó volt, mert Russ már hatszor megkerülte a Földet és annyi pontja volt, hogy még Újkígyósra és vissza is többért visz el a vonat meg a busz (és ez most halál komoly), mint amennyiből repülővel megjárjuk Varsót. Persze luxuskurvák escort hölgyek nem lesznek ennyiért, a pezsgőről is lemondhatunk (azért mentőmellényt remélem kapunk), de ezek a vonaton sincsenek, ráadásul mindössze 70 perc az út, bízom benne, hogy ez egy eltérítésre sem elegendő idő és minden rendben lesz. Ettől még persze sikítozni fogok a tranzitban félelmemben (de olyan férfiasan, mégsem vagyok kiscsaj), mert ha meg túl sokat innék előtte magasabb alkoholtartalmú italból a megnyugvás végett, akkor meg a gépre nem engednek majd fel, akkor meg már inkább a hiszti, a jegy már ki van fizetve, na bumm a személyzetnek lesz egy újabb szar napja...én vagyok az utas, nekem van úgyis igazam.