Mivel lassan itt a nyár (annak ellenére, hogy napokra mocskos ősznek álcázza magát), eljött az idő frissíteni egy kicsit a ruhatáramat. Mindenki neten vásárol, de én a boltban is szerencsétlenkedek, semmi szükségem arra, hogy rendeljek valami olyat, ami hasban szorít, mellben lóg és kiszállításra már csak Hello Kitty rózsaszínben elérhető, amiről elfelejtenek értesíteni. Nekem meg kell tapogatni mindent, felpróbálni ezerféle színben és méretben, csak hogy a végén ne vegyek semmit és csak egy újabb elpazarolt szombat délelőttnek könyveljem be az életemben. A webshopban azért nagyon taktikusan előzetesen felmértem a kínálatot, hogy már célirányosan fáradjak be az outletbe, ahol real time-ban is fel tudom próbálni a szajrét, de mint mindig, a képen most is jobban mutatott minden. Persze facsipeszekkel csalnak mindig, hogy ott feszüljön minden a próbababán, ahol kell, rajtam meg egy komplett kinyitható szárító sem segítene, nemhogy egy pár csipesz, szóval a cipőorromat bámulva hagytam el az első üzletet az eladók lesajnáló tekintetének kereszttüzében, hogy naugye, hogy megmondtam, hogy nem fog venni semmit. Mivel mindig is a C&A-ban vásároltam ruhát, mióta - fogjuk rá - van némi ízlésem és teljesen önállóan öltözködöm, így próbát tettem a legközelebbi ilyen feliratú boltban is, hátha. Nagyon nagyra tágult a pupillám az árcímkéket látva. Egy nyamvadt pólót 7.000 jó magyar forintért vesztegetnek és nem vagyok róla meggyőződve, hogy két mosás után nem lenne-e alkalmasabb autómosásra, vagy szőlőkötözésre. Először azt hittem, egy a forintnál gyengébb devizában vannak az árak feltüntetve, de ugye kevés gyengébb van, egyes afrikai országokban meg már sokkal több nullás hiperinfláció van, ahhoz képest így lényegesen kevesebb a nulla, szóval ezt végképp elvetettem. Aztán rádobtam jó egy percet, hogy megkeressem, hova van bevarrva az 5.000 forintos az anyagba, mert akkor máris reálisabb az ellenérték, de egy nyamvadt 40 fokon mosandó és 100% pamut címkén kívül semmit nem találtam. És ez csak egy póló. Pedig szükségem lenne, vagy 3-4-re, plusz még ennyi ing, meg 1-2 kapucnis pulcsi, hogy ne ismerjenek fel, ha esetleg híressé válnék, legyen az bankrablás, vagy tehetségkutató eredménye. De ha csak simán kiszorzom, akkor már alsó hangon 70.000 környékén járunk és akkor még nem ettem semmit, maximum a pulóver ujját lehet rágcsálni, de akkor meg félő, hogy azt fogják hinni aberrált vagyok. Most amúgy is a Varsó trip viszi a kikapcsolódás/szabad felhasználású keret ehavi részét, ráadásul még annak az előkészületeivel sem állok sehogy. Bőrönd már elméleti síkon van (jövő héten lesz a szembesítés), zlotyit kell még váltanom, meg összeállítani azt a csomaglistát, ami semmi olyat nem tartalmaz, ami miatt indokolt lenne egy testüregekre kiterjedő motozás a reptéren (a fejem miatt így is komoly aggodalmaim vannak, hogy "szúrópróba" szerűen ki fognak venni a sorból, mert lássuk be, egy konyharuha választ el attól, hogy terrorista kinézetem legyen) és ráadásul 6 napra elegendő felszerelést biztosít nekem külföldön. Az már biztos, hogy semmi tisztálkodó eszközt, vagy sziszegős szappant nem lehet vinni, szóval vagy egy 6 napos büdös hét lesz, vagy nagy duzzogva veszünk kint némi alapfelszerelést, amit ugye szintén nem hozhatunk haza. Ezek mitől félnek? Sampont nyomok a pilóta szemébe, vagy a parfümömtől begerjednek a csinos légiutas kísérők? Persze, majd pont rám! Ha mégis ilyen előfordulna, akkor tuti faszik lennének, szóval én lennék az első, aki felfeszíti a vészkijáratot és a gép oldalán kapaszkodva utaznék, mint Tom Cruise a Titkos nemzetben...kivéve, hogy én 2 másodperc alatt leesnék.