Nehéz ám visszaállni a korán kelésre, a mindennapi munkára, hogy nem zabálhatok és ihatok sört egész nap úgy, hogy közben fogyjak is, bár az egész napos Black Cats best of végtelenített techno pop örökzöld remixek hiánya hála az égnek nem égetett lyukat az életem szövetén. Ja és meleg van, ha esetleg valaki nem vette volna észre, mert vagy masszív agyvérzése van, így az érzékek már kikapcsoltak és a világot is csak a bevérzett szemgolyói miatt látja rózsaszínben, vagy 0-24-ben hűtőházban dolgozik, ott is lakik és készül a következő box meccsére az orosznak álcázott Dolph Lundgren ellen. Már egyre kevesebb rajtam a vésztartalék, de még így is patakokban folyik rólam a víz a BKV-n, mert buszból is csak háromféle van: az egyik a villamos, a másik, amin nincs nyitható ablak, légkondi se, és az emberek pillanatok alatt felfűtik a légteret, csak nincs, aki öntsön a lávakövekre, a harmadikon meg kikapcsolhatatlan a klíma és 5 fok felett nem is tud levegőt fújni, úgyhogy ropogósra fagy rajtad az ing, amikor a katlanból átszállsz a sarkköri körjáratra. Gondolom csak azért nem lettem még beteg, mert ilyen magas átlag hőmérsékleten a baktériumok sem tudnak elszaporodni, csak a gombák, úgyhogy méhviaszos ápoló helyett lassan célszerűbb lesz egyből Canestennel bekenni a cipőimet, különben húzhatok a strandon térdig érő színes zoknit, mint az idióta csak a reklámban.
Kitaláltam, hogy mostantól annyit fogok futni, mint Forrest Gump, de amikor harmadjára is hajnali 5-kor kellett volna felkelnem zsinórban, arra jutottam, hogy így is többet futok, mint a legtöbb ember a földön. A szokatlan trópusi időjárás miatt csak 6:00 előtt van napon belül utoljára 20 fok alatt a hőmérséklet, délután már sétálni nem lehet, nemhogy rohangálni, szóval az alvás háttérbe szorult (mert ugye aludni sem lehet ilyen körülmények között normálisan), tegyük a cipőbe a kilométereket. Feliratkoztam egy "én az év ellen" elnevezésű "versenyre" a telefonon lévő edző alkalmazásban, és ugyan egy fél év lemaradásban vagyok azokhoz képest, akik január elseje óta futnak, de így is a 63503. vagyok a 682.000 versenyzőből, szóval mondhatni, hogy az élmezőnyhöz tartozok. 300 km-nél jár a számlálóm, az első helyezett meg szánalmas 5617 km-rel viszi a prímet (na ő komolyan vette ezt a Forrest Gumpos célkitűzést, vagy nem tud aludni, vagy a hegyekben lakik, ahol napi 200 km-t kell futnia a munkahelyig és vissza), élek a gyanúperrel, hogy sokkal közelebb nem lennék hozzá akkor sem, ha már 6 hónapja feliratkoztam volna. De legalább némi tendencia figyelhető meg a teljesítményemben (egyre jobban meg akarok halni a végén), 7,5 km-en már három percet javítottam a kezdeti legrosszabb időmhöz képest, a vádlim sem áll már állandóan görcsben, de sajnos a muffin háj még mindig megvan deréktájékon és már övtáskának sem tudom álcázni. Milyen jó is a téli, vastag pulóveres időszak...
