Mostanság kicsit árnyéka vagyok önmagamnak, de legalább jóval vékonyabb az árnyék, mint korábban (már 9000 helyet sikerült javítanom az éves futóversenyben, lusta disznó az egész világ). Amint beindul a nyári szabadságolási hullám a bányában, nálam bekapcsol az automatikus nyálelválasztás és olyan fáradt vagyok, mint a sokéves átlag, mire a nap végére érek. Néha kell egy kis kikapcsolódás, amitől igazából másnap reggel leszek még fáradtabb, de ha nem mozdulnék ki ennyit se itthonról, akkor biztos felpattintanám az ereimet. De hát a fővárosban van lehetőség bőven, így történt, hogy hétfőn pont ráért mindenki (kivéve Zsút, már megint azzal a hülye kifogással jött, hogy Varsóban lakik, nem tud velünk lógni), így tömegesen (értsd hét fő - érted hét fő, hétfőn...ez mekkora szar szóvicc, de pont elég, hogy gyűljenek a karakterek) beültünk a Fecskébe fogyasztani (ez itt a reklám helye, világjó étterem/piálda, tessék beugrani a Szabó Ervin könyvtárba menet, esetleg helyett) és persze sejthetitek, hogy nem a deréktáji zsírpárnákat.
Mivel teljesen tudatosan, direkt 10 perccel később indultam el a tervezettnél, így csak 5 perccel hamarabb érkeztem a megbeszélthez képest, mert persze ilyenkor pont jön az összes BKV és csatlakozás, bezzeg amikor majd összeszarod magad, akkor 2 járat kimarad, a harmadikra meg simán nem férsz fel és persze soha nem látott felhőszakadás veszi kezdetét. Így végül mégiscsak én lettem az első fecske (érted a Fecske étteremben...én kérek elnézést, ma csak ennyire futja, tudjátok, az árnyék), de a főnökúr (Hugi Petije - ezt már csak tudta mindenki - a főszakács a kiszolgáló egységben, aki éppen szabadnapos volt, de azért szeret ilyenkor is a környéken lenni, hát jött ő is) nevére volt asztalfoglalás, szóval legalább le tudtam tenni a seggem. Persze inni nem kértem ki semmit, mert ahhoz legalább egy embert még csak be kellett várni, semmi szükség arra, hogy sakál részeg legyek, mire egy ismerős arc feltűnik a horizonton, akit már jó eséllyel nem is ismerek meg, mert addigra már répaszínűvé válik az egész világ. Nem mellesleg nem kell feltétlenül alkoholistának lenni, kiváló limonádék szerepelnek a repertoárban, de ha már úgyis kinyír a májzsugor, a lúd már amúgy is kövér (annak meg jó nagy mája van), akkor is adnak éppen elég kaját, ami felszívja az alkoholt és nyugodtan lehet csapatni késő estig, anélkül, hogy feltűnne a kis Vuk. Arra amúgy is ott vannak a közterülethez tartozó standard hajléktalanok és/vagy alkeszek, akik alsó hangon nekiállnak pisálni tőled 10 méterre, de annak hangját egy taktikailag elhelyezett köztéri szökőkút állandó csobogása teljesen elnyomja, így ha nem bámulod telibe, nem is zavar. Megtömtük magunkat emberesen (bármit ehettek, minden ehető), a végére meg csak kellett valami pia, ami megkoronázza a masszív kalória bevitelt. A vuvu koktél névre adta volna magát, de a pincérsrác elmondása szerint (aki saját bevallása alapján nem igazán ért a koktélokhoz) az csak egy szirupos, felvizezett geil szar sok jéggel, amit annyira nem ajánl, ellenben az uborkás fizz nevű cuccot erősen javallja és recept nélkül kapható, kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság. Amíg csak Peti szorgalmazta, hogy ilyet kellene inni, meg voltunk győződve, hogy hülyére akar venni minket, ki hallott már olyat, hogy uborkás koktélt iszol, de amikor a független szakértő is ezzel állt elő, nem volt kérdés. Ha nem tudnám, hogy tele volt piával, fel sem tűnt volna, simán be lehet seggelni 1-2 adagtól, csak úgy itatja magát. 4 cent vodka, 4 cent rum, gyömbérsör, szóda, sok jég, kis citrom, mentalevél, két szívószál és - megőrülsz - kígyóuborka. Ha másért nem, ezért mindenki kanyarodjon be a Fecskébe, de ha lehet egy javaslatom, másért is!
