Meg sem fordult reggel a fejemben, hogy ez nem az én napom lesz, hiába, már teljesen kijöttem a gyakorlatból. Az úgy történt, hogy végre nagy nehezen eljutottam fogorvoshoz, hogy lepattintsák az elmúlt néhány hónap fogkövét, már így is 2 hónap csúszásban voltam az ütemezéshez képest, nem láttam értelmét tovább halogatni. A legutóbbi turkáláson éppen eléggé rámhozták a frászt, amikor közölték, hogy ha félévente nem látogatok el karbantartásra, akkor 40 évesen már első osztályú felszopó lehetek pornófilmekben, mert fogam az már nem lesz egy darab sem, a genetikai hátterem záros határidőn belül leépíti az állkapocs csontozatomat, de rendszeres szűréssel lehet nyerni némi időt. Hogy még patyolat tiszta legyen a szám és lehetőleg ne felbaszott idegekkel menjek kezelésre, így reggelre kértem időpontot, meg is jelentem nyitásra, ahogy kérték. Verőfényes napra virradtunk, szó szerint hunyorogtam a napsütésben. Egy egész emeletet kellett caplatnom, mire elérkeztem a kulturáltan berendezett rendelőhöz. Meg is említettem a dokinak, hogy milyen menő sötétített ablaküvegeik vannak, feltételeztem, így nem bámulnak be a szemközti épületből a naplopók, de közölte, hogy teljesen normális ablaküvegek vannak a keretben, mit szedek, hogy ilyeneket haluzok?! Amíg felértem egy emeletet (gondolom nem órákba telt, ha be is léptem valami féreglyukba, én nem vettem észre) olyan szintű armageddon lett odakint, hogy konkrétan besötétedett és annyira szakadt az eső, hogy már-már nem is látszódott. Csak bízni tudtam abban, hogy alábbhagy, mire végzünk, de ha így lett volna, akkor nem születik meg ez a bejegyzés. Miután rommá dicsértek, hogy milyen szépek a fogaim, le lettem szólva, hogy az egyik bölcsességfogam elég romos, a másik ferdén nőtt ki (nem mondod, vazze, ha nem szólsz, észre sem veszem), plusz az egyik metszőfogam el van színeződve, azzal is cseszni kellene valamit, gondoltam itt is elfelejtették bevenni a skizofrénia elleni gyógyszert reggel. Mondom ezt ismerem, olyan, mint a lakásfelújítás, egyszer belekezdesz, soha nem lesz vége, úgyhogy most szkippeljük a panorámaröntgent, elég volt egyszerre a vakolatkaparás is. Mivel abban a bányában dolgozok, ahol, így kaptam 10% kedvezményt is, így csak háromszor annyiba került a beavatkozás, mint a Balkánon, de örültem, mert fel volt tüntetve a honlapon, hogy van kártyatermináljuk, így egészségpénztári kártyával is lehet fizetni. Kivéve persze viharban, mert olyankor főleg nincs net, térerő, GPS jel, begöndörödik a hajad, kijönnek a földből a giliszták és ázott kutyaszőr szag van a villamoson. Így a terminál egyetlen funkciója, hogy ha ráteszed a receptekre, akkor nem viszi el őket a kereszthuzat. Arra dobtunk rá 30 percet a szeánsz végén, hogy próbálgattuk a kártyát, hátha, de folyamatosan elutasította a rendszer, én meg attól paráztam, hogy majd egyszer csak felveszi a fonalat visszamenőleg és beterheli ötször az egészet, én meg nyerek egy bérletet fogkő leszedésre, így meg is van oldva a következő 3 éves forgalmuk. Még a terminál forródrótot is felhívta a doki, hogy basszanak már valamit a hardverrel, de annyit sikerült elérni, hogy újraindítás után már csatlakozni sem próbált meg az eszköz központhoz, egyből elküldött anyádba. Persze, ha az egészségkártya nem megy, akkor a bankkártya sem, de hála végtelen pesszimizmusomnak és mert jól ismerem a formámat, volt nálam elegendő készpénz. Kár, hogy én voltam az első páciens aznap, így nem tudtak visszaadni, szóval most fel van írva a kartonomra, hogy lógnak nekem, de majd betudják a következő kezelésért adott arannyal teli üstbe. És ekkor még el kellett jutnom a 900 méterre lévő munkahelyemre, ami így leírva nem sok, ellenben szakadó esőben a város másik felén is lehetett volna. Segglyukig áztam és úszóhártyákat növesztettem a lábujjaim közé, mire beértem már simán indulhattam volna egy vizes ing versenyen. Papír kéztörlőkkel elegánsan letöröltem a letörölhető víz nagyját, de ettől a gatyám még úgy nézett ki, mint akinek inkontinencia zavarai vannak, a hajamat meg tudtam csapkodni jobbra-balra, mint egy tengerből kilépő tetszőleges latin lover. Az égnek hála az egyik srácnál volt egy tartalék póló (nem kérdeztem mire föl, ilyenkor minden száraz holmi ajándék), ami még méretben is klappolt, szóval legalább tüdőgyulladást nem kapok, maximum felfázok, nagy ügy. Aztán persze egész napra bekussolt az eső, majd indulás előtt 20 perccel ugyan azzal az intenzitással nekikezdett, mint reggel (most is tartja még magát), szóval megörültem, hogy azért szárítottam meg az ingemet, hogy legyen minek felszívnia az újabb égi áldást. De végül kaptam egy kölcsön ernyőt, szóval csak térdig ázott fel rajtam a felszerelés, lent meg már úgyis minden be van gyulladva, nem oszt, nem szoroz. És akkor a napközbeni bányamunkálatokba már bele sem megyek. Egy tipikus torkos csütörtökre sikerült a mai nap is...olyan mélytorkosra.