Erre a hétre sikerült teljesen leamortizálni magam. Fizikálisan teljesen saját erőből készítem ki magam, mentálisan meg nem teljesen saját elhatározásból épülök le, a 9 órás ülőmunka mostanság 12 órás energiavámpír-agyporszívó kombókban végződik a bányában. Pedig a hét elején még könyvet is volt időm olvasni munkaidőben, de ahogy az lenni szokott, a cunami ide is elért, amit egy, a világ másik felén seggest ugró, elhízott, hispán turista srác okozott az ausztrál partoknál. És tételezzük fel, hogy szartengerbe ugrott, mert itt már erősen szaglottak a hullámok.

Klassz lenne végigaludni a hétvégét, de azzal pont a hétvége értelme veszne el, úgyhogy gondolom ugyan úgy kimegyek futni, mert marja a szememet, ha több helyet visszacsúszok azon a versenyen, ami semmiféle díjazással nem jár, legalábbis a 50000. helyezettnek semmiképp (tudtam én, hogy nem kellett volna feliratkozni, így túl addiktív lesz a testmozgás, még a végén ideális strandalkatom lesz, kár, hogy nem kifejezetten járok strandra), meg gyúrok a 900-as kihívásra, mert milyen unalmas már, ha tudok egyenesen ülni és közben nem nyögdécselek, amit nem bélgázok, hanem masszív izomláz okoz. Gondolom mindenki jól elhatározta magát legutóbb, hogy majd jól kipróbálja magát, de azóta is csak halogatja az edzést, mert éppen esik az eső, vagy túl száraz a levegő, rossz szögből süt a nap a szobába, nem süt a nap, vedlik a kutya, a macska is beleköpött a kútba, meg úgy általában nincs rá ideje és energiája a család/munka/alvás/evés/pokemon go-zás mellett.

A hőmérséklet sem normalizálódik, úgyhogy az éjszakai alvás is kezd átcsapni izzadjuk össze az ágyneműt és ki tud a legtöbbet forogni az ágyban alvás nélkül versenybe, a kamukávé meg nem kifejezetten segít ébren maradni a melóban, arra ott van a munka, meg a lelkiismeretem. Állítólag egy hét múlva, amikor jó hangulatban elfáradok - a szó legszorosabb értelmében - a júl megérdemelt kéthetes szabadságomra, egyből lehűlés, eső, meg gondolom orkánerejű széllel fémjelzett időszak veszi kezdetét, szóval meg lesz az előnye, hogy nem az a kifejezetten kertben ülős alkat vagyok, úgyis van még vagy 200 könyv az e-könyv olvasómban, ami csak arra vár, hogy végigpörgessem. De, ahogy az leni szokott hétfőn leteszem a fejem aludni és mire felkelek 2 héttel később vasárnap van és másnap már azon csodálkozok a melóban, hogy hova tűnt el az a 14 nap, ami pihenésre lett kitalálva és miért vagyok olyan hulla fáradt, mint aki 3 éve nem volt szabadságon. Biztos ez lesz!