Ahhoz képest, hogy a Balkánnak tök laposnak kellene lennie, ez a falu minden irányba csak emelkedik. Mivel a nyári szabi alatt sem lehet kiesni a kondiból, hogy a fiktív, önmagammal folytatott, értelmetlen versengésről ne is beszéljünk (amiben már sikerült 50.000-en belülre kerülni, jesssssz!!!!), így nekilódultam itt is futni. Az egy dolog, hogy nincsenek támpontok, mint Pesten, hogy mikor kell egy kicsit jobban meghúzni a tempót, és mikor lehet egy kicsit lazsálni, de a táj is olyan lassan halad el a háttérben, mintha egyhelyben toporognék. Sajnos a vekker is alátámasztotta balsejtelmeimet, ami 15 másodperces kilométerenkénti lassulásban manifesztálódott, így ördögi praktikákhoz kellett fordulnom. Ez nagyjából annyit tesz, hogy megfordítottam az útirányt, így statisztikák szerint, ami eddig emelkedett, annak innentől lejtenie kell, ezzel megadva azt a szükséges pluszt, amitől már emberi tempóba sorolhatom magam. A mocskos szemetek persze az éjszaka folyamán újraaszfaltozták a teljes útvonalat, így pont ugyan az a szopóág volt második nekifutásra is (és a harmadikra is), mint először, én meg kezdtem kétségbe esni, hogy teljesen kiégtem, épp csak a zenitet nem vettem észre, mikor ott jártam. Földrajzilag úgy építették ki ezt az egész hóbelevancot, hogy egy alpesi háztető gerincén van a mi házunk, szóval akármerre indulok el, előbb utóbb hegynek felfele kell loholni, nincs optimális megoldás. De ugye főleg a részvétel számít, aki gyorsabb nálam az úgyis az olimpián fárasztja magát, rám így is éppen elég hülyén néz mindenki (már amennyire szemüveg nélkül ezt ki tudom venni), hogy mit rohangálok fel-alá, a busz se jön, a kocsma meg még sokáig nyitva.

A vidéki crossfittből így a kardiózás kipipálva, erősítő gyakorlatoknak pedig fapakolás volt az eheti edzéstervben, ami nem arcra kent fűrészporos arcmaszkban merült ki, hanem a következő 200 évre elegendő tűzifa A-ból B-be hordásában. Kicsit aggódtam, hogy a farakó izmom meg fog fájdulni, de már annyira jó az állóképességem, hogy a lábfájásom miatt már nem is sírok, csak néha valami belemegy a szemembe. Holnapra 2x16 km kerékpár van betervezve, és ha útközben találok valami nyílt vízi úszópályát, akkor még 2 km-t is letempózok, ha már ott vagyok. Igazság szerint pihenni kellene, mert így pont az a mosott szar leszek, aki egy hete elindult Pestről, de a görög rusztikus szakállhoz, görög rusztikus felsőtest illik, nincs idő dögleni. Mert az arcszőrzet legalább nagy magabiztossággal nő, sok energiát nem is kell belefeccölnöm, csak némi szakállolajos/waxos törődést igényel, meg persze napi 100 fésülést a legújabb cseresznyefa szakállfésűmmel. Ez lesz a következő nagy dobásom a csajok becserkészésében, ami egyben a kudarcra ítélt próbálkozások listáját is automatikusan bővíti eggyel. De pont leszarom!