Nos fogalmazzunk úgy, hogy nem kifejezetten jött helyre a térdem. Hétfőn még tettem egy bizakodó kísérletet a térdrögzítővel való futásra, de nyamvadt 6 km-ig sem jutottam el, mire  úgy határoztam, hogy ennél még az is jobb lenne, ha rajtam lenne a cifrafosás. Utána olvastam a szakirodalomban (google), hogy mi lehet a probléma, mert nehezen megszerzett 48.000 helyezésem hamar füstbe megy, ha nem találok ki valami okosat, járókerettel meg marha kényelmetlen lenne futni a nem túl távoli jövőben, ha esetleg félvállról veszem a térdfájást.

Mint kiderült a musculus quadriceps femoris (azaz a négyfejű combizom, ezt csak tudtuk már) a térdkalácson (patella, csak hogy mindennek meglegyen a latin neve) áthúzódva a patella ínnal tapad a sípcsonthoz. Ha ez az izom túl erősen összehúzódik, akkor a feszülés áttevődik a patella ínra is és a megerőltető izommunka ínkárosodást, majd gyulladást eredményez. És hogy mindezt mi okozza? Gyenge, vagy túl feszes combfeszítő, vagy combhajlító izmok, lúdtalp, a megfelelő bemelegítés hiánya, alacsony szintű törzsstabilitás, túlerőltetés, esetleg a futócipő kitaposása. A legnagyobb baj, hogy minden kritériumot hibátlanul teljesítek, úgyhogy nem is kellett doktor House-hoz mennem a kórképért, ő amúgy is autoimmun betegségre, esetleg lupusra gyanakodott volna elsőre és szélesspektrumú antibiotikumot kaptam volna, amik 8 évad után már biztosra vehetünk, hogy semmit nem használnak.

A gyógymód egyszerű, mint egy facsipesz: kímélő üzemmód, fáslizás, jegelés, gyulladáscsökkentő krémek használata és lábfelpolcolás. Regenerációs idő 3-5 hét banyek, úgyhogy az elmúlt fél évben összelapátolt ranghelyemnek máris búcsút inthetek, de legalább meglesz a lehetőségem, hogy később újra a csúcs felé törhessek. Úgyhogy reggel és este lábkenegetés a program, miután hazatérek a melóból már veszem is fel a térdrögzítőmet és jól nem erőltetem meg az érintett területeket. De így legalább dinamikusabban fejlődök a 900-as programban (gondolom legközelebb abba fogok belesérülni, de a veszélyes a középső nevem), már megvan a 600 hasprés, a 100 lábemelés és 140 fekvőtámasz, úgyhogy már csak 60 karhajlítás és a mindennaposra sűrített edzés van hátra, meg a gratulációk fogadása. A combizmokat is fejleszteni kellene a következő futamig, hogy a jövőben beelőzzem az ilyen jellegű sérüléseket, 3-5 hét múlva pedig remélhetőleg újra pályára állok. Addig meg főleg a szakállamtól leszek férfias, nem a kilométer mennyiségtől.