Mostanában, mivel a futást jól megfontolt egészségügyi okokból (rettegek a lebénulástól) hanyagolom, többet tudok aludni, és mivel kevésbé fáradok le, így tovább is vagyok fent egy kicsit (tudom, így nem jön ki a több alvási idő, de nem kell beszólni, most csak átlagot mondtam). A felszabaduló szabadidőt ki kell tölteni valamivel (ugye olvasni munkaidőben a legjobb, a gond csak az, hogy mostanában nagyon nem hagyják, ez is az ebéd utáni szundi sorsára jutott), úgyhogy fedett kínai rendőrtisztként beépültem a Triád tagjai közé. Mielőtt azt gondolnátok, hogy varázsgombás pörköltet ettem, vagy van egy egészen limitált szériás, posta tiszta kacsás és Super Marios bélyegsorozatom a nyelvem alatt, megnyugtatok mindenkit, hogy csak virtuálisan álltam be a rendvédelmi erők kötelékébe.
Ahogy öregszem, egyre kevesebb időt töltök játékokkal, de ha van egy, ami magával ragad, akkor azzal egész sokáig le tudom magam kötni. A Sleeping dogs nevű őskövületbe kezdtem bele, bár a címben szereplő kutyákkal még mutatóban sem találkoztam, vélhetően a jelzőnek megfelelően azokban a lakásokban héderelnek, ahova nem tudok bejutni. Hentelős játékokkal mindenki játszott már valamelyik életciklusában, de ez annyiban szakít a hagyományokkal, hogy nem egy fél hadseregre való stukker, meg lőszer van nálad és csukott szemmel is kiirtasz mindenkit, hanem puszta kézzel kell a szart is kiverni a mesterséges intelligencia irányította rosszfiúkból és ha csak össze vissza hadonászol, akkor nagyon hamar maga alá gyűr a tömeg. Jó Jackie Chan-féle filmekhez méltón egyszerre többen rontanak rád, lehet akrobatikázni, de pont ugyan úgy át lehet fejjel előre burnyázni egy korláton, ha éppen rossz időben nyomsz egy gombot, mint a vicces jelenetekben a nevezett színész filmjei végén. Az első (és vélhetően egyben utolsó) fegyverért több órán át kellett tennem a rendet, de még így is sokkal kielégítőbb egy pörgőrugással megállítani a fejlődésben a rosszarcúakat, a verekedés amúgy is reálisabb, az ólmot valószínűtlenül jól bírják és csak egy fél tár bekapása után nem mozdulnak többet.
Persze nem csak verekedésből áll az élet (ott van a lövöldözés is), küldetéseket teljesíthetsz a triád és a rendőrség oldalán is, fenntartva az egyensúlyt, nehogy bebukd az álcád, mert akkor nagyon gyorsan sushi lesz belőled, városnegyedenként egy-egy csajt lehet szédíteni bónuszokért (ami morálisan kissé megkérdőjelezhető, de gondolom ezen túllendültek a fejlesztők az első ártatlan járókelő agyonverése után) és komplett ruhatárakat lehet összevásárolni, mert csak Bruce Willis tud ugyan abban a véres trikóban leszámolni egy komplett német terrorista csoporttal. Karaoke bárban lehet riogatni a népeket, a megfelelő gombok lenyomásával te vagy a Bon Jovi, de, ha félrenyúlsz akkor elég hamiskásra sikerül. Pont olyan jó vagyok itt is, mint élőben, mindenki pozícionáljon be nyugodtan, ahova akar. Tök véletlenül összefutsz a régi harcművészeti oktatóddal is, akinek tök véletlenül ellopták a jáde szobor gyűjteményét, de ha megtalálsz egyet és visszaszolgáltatod, tanít neked valami menő mozdulatot (amit nem feltétlenül értek, eddig mégis mit tanultam akkor tőle). Gondolom az már puszta véletlen, hogy pont annyi új technika sajátítható el, amennyi szobor hiányzik és elég gyanúsan az ellenfelek is pont azzal együtt válnak szívósabbá, hogy te is feltápoltad magad a daru, a tigris, vagy a kölykeit óvó anyakoca a búzatábla szélén figurával. És akkor a versenyekről, a beszerezhető verdákról, a kocsilopásokról, a nyüzsgő kínai város hangulatáról még nem is szóltam (és nem is fogok), úgyhogy akinek megjött a kedve, ne habozzon, irány a torrent bolt, vagy gondolom kedvező áron már neten is elérhető.
