Nem ragadt be a Caps Lock, csak az átmeneti halláskárosodás miatt még legalább egy napi ordítozva beszélek mindenkivel, mivel most nekem ez hallatszik normálisnak és csak megpróbáltam ezt írásban is leképezni.

Végre elérkezett a nap, amikor a hónapokkal ezelőtt megváltott Dub FX jegyeket végre kicsavarhatták a kezünkből a bejáratnál. Talán külföldi előadót még nem is láttam (pláne hallottam) élőben, úgyhogy a végén már be voltam sózva rendesen, ezer szerencse, hogy nem David Copperfieldre mentünk, ott az első sorban csorgattam volna a nyálamat, mint egy infantilis szociopata, miután félrelöktem a hülye óvodásokat, akik jótékonyság keretében kapták a belépőket. Koncerten ilyen veszély nem fenyeget, utoljára fiatal koromban voltam az első 5 sor valamelyikében, ma már bőven nem bírnám a fizikai és akusztikai megterhelést a frontvonalban. A Facebook kifejlesztett egy nagyon hatékony alzheimer-segéd applikációt, mivel az elmúlt 5 napban gyakorlatilag 30-szor emlékeztetett, hogy eseményed van a héten, el ne felejtsd, már csak 5672 perc van hátra...már csak 5671...már csak 5670...az agyamra ment.

Kalandosan indult, mert erőteljesen félrepozícionáltuk magunkat, én tudtam a hely nevét, Russ meg egy téves képzettársítás után benyögte, hogy az a Deáknál van, így oda is beszéltük meg a koncert előtt sörözést, zabálást, mégse kelljen a világ végére menni, ha esetleg behorzsolnánk (ja, persze, ebben a korban, ugyan kérlek!), vagy eltelítődnénk telítetlen zsírsavakkal és szénhidráttal. Nagyon hamar kiderült, hogy mégiscsak a világvégére kell mennünk, miután ellenőriztük a jegyen feltüntetett helyszínt, de még így is majdnem sikerült egy 3 sarokkal arrébb lévő, majdnem egy az egyben ugyan olyan nevű helyre mennünk, ahol gondolom munkaszüneti nap szerinti sűrű sötétség fogadott volna minket.

Sebaj, kapunyitás után 15 perccel még így is a megfelelő objektum előtt toporogtunk, várva, hogy a tömeget szép lassan felszívja a csarnok. Bent már Dj winamp izzította a tömeget, vagy legalábbis az erősen félhomályos színpadon valaki bohóckodott egy keverőpult mögött, de az nem derült ki, hogy csak egy szefós, akit csak merő jóindulatból nem nyomott még bele a betonba a biztonsági személyzet, vagy tényleg valami szakmabeli, aki úgy üti az entert, meg csavargatja a potmétereket, mint senki más. A zene a szokásos tucc-tucc kategória volt, gondolom az illik legjobban a betépett fiatalok tudatmódosult állapotához, ne terheljük őket hangszerek keltette zajokkal, még leolvad a központi reaktor.

21:00-kor megérkezett az előzenekar (teszem hozzá erről nem volt szó sehol, egyből Adidasba is rándult a bőr a két szemöldököm között), aki majd egy órán keresztül vágott fogyatékos arcokat bamba vigyorokkal, mert saját bevallása szerint ez volt az első fellépése...gondolom minden koncerten ezt mondja a közönségek, hogy érezze magát mindenki különlegesnek, hogy történelmi pillanat részese lehet. Oké, annyira nem is volt rossz a csávó, ráadásul ugyan úgy looper pedálokkal hozott létre maradandót egyszemélyes zenekarként, mint a félisten, aki miatt megjelentünk a helyszínen, szóval kap egy fél piros pontot összességében.

22:00-től viszont beindult, amitől még a tapéta is felpöndörödik a falon. Végtelenül szimpatikus a srác alapból is, nem szállt el magától, az utcáról indult a szó legszorosabb értelmében 10 évvel ezelőtt, ma meg szerintem nincs olyan ország, ahol ne lépett volna még fel. A hangosítás olyan volt, hogy egyes lányok arcáról az alapozó elkezdett leperegni, a gatyaszáradon érezted, hogy nem véletlen van kipárnázva az egész kóceráj hangszigetelő cuccokkal, a basszus behorpasztotta a homlokod, az agyad közepén meg tartósan beállt egy aranylövés állapot. Bár egyeseknek ehhez a zenére sem volt szüksége. Volt egy felpüffedt hörcsögarcú lány, aki szerintem már a nulladik percben nem tudta a világát, mert ugye milyen menő és nőies, hogy 20 perc alatt szét tudod csapni magad, aztán olyan üveges szemmel hadonászol, hogy látszik a tarkód és többször esel el 3 méteren, mint egy újszülött zsiráfborjú az első 2 hónapjában. Mondjuk sanszos, hogy józanul is felpüffedt hörcsögarca van, így egy öngerjesztő folyamat eredményeként emiatt iszik. Ő lehet jól érezte magát, de a barátnője, aki próbálta elérni, hogy ne agyalják meg azok, akikre ráesik, vagy csak simán összetapossa őket, már biztosan egész más emlékekkel távozott a helyszínről.

A keverőpult mögé helyezkedtünk el, hogy mégse kelljen a tömegben pogóznunk, de 10 perc múlva megérkezett a kosárválogatott, aki persze pont beállt elénk, de semmi gond, jobbra sasszé, máris minden egyenesben. Próbáltunk némi teret hagyni magunk körül, meg amúgy sem illik összetaposni más auráját, így azért nem heringbe simultunk egymáshoz a közönséggel, de ezt egy csomó suttyó paraszt egész máshogy értelmezi. Két perccel a kezdés előtt megjött Rómeó és Júlia, akik kihasználva a 40 centis távolságot beálltak elém, hogy aztán a koncert jelentős részében azon versengjenek, hogy ki tudja jobban lenyalni a másik manduláit. Mindeközben minden barom arra próbált meg átegyensúlyozni egy púposra töltött, műanyag poharas sört, aminek egy része a hátam közepén, vagy a cipőmön landolt. A vége felé sikerült ismét megnyugtató távolságot kiépíteni a tömegtől, de ekkor megjelent egy zárlatos Bíró Ica, aki még a leglassabb számok alatt is egy rave-party lendületével szeletelt, meg dobálta magát. Lehet, hogy rohama volt, de ezt már nem tudjuk meg soha.

Előzenekarostul, mindenestül 3,5 órás koncert volt, ami alatt az amúgy is lerobbant alsó végtagjaim végleg felmondták a szolgálatot, a koncert előtti toporgással és kóválygással csaknem 5 órát voltam folyamatosan a talpaimon, amit ma bőven meg is érzek. De minden percét megérte a kínszenvedés, voltak meglepetésvendégek is (az egyiknek például hosszabb volt a haja, mint Koncz Zsuzsának fénykorában, ráadásul raszta az egész, szóval az real time-ban még hosszabb, mindemellé pedig honfitársunk, aki már biztos hányt együtt kofettiset az est főszereplőjével), akik olyan hangulatot teremtettek, hogy csak a fájdalom miatt mondtam azt a végén, hogy istennek hála, hogy vége. Aki pedig nem tudná, hogy ki az a zseni, akinek ezt az élményt köszönhetjük, annak adok támpontot (akit a zene felépítése nem érdekel, annak 2:37-nél kezdődik a tényleges szám).