Ma nekiálltam żurek-et főzni. Tudjátok, a lengyel konyha überbrutál, világmegváltó, szerintem még a magyar húslevest is toronymagasan verő, holtakat feltámasztó és egyébként szerintem bármire megfelelő csodaszer (kutyából irtja a bolhát, autófényezésre alkalmas, hajat moshatsz vele és gyógyítja a rákot), kovászos levesét, ami nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Azért nem a nulláról kezdtem neki, Zsú biztosított eredeti, lengyel tasakos leves alapot hozzá. Ebből mindannyian sejthetitek, hogy mínusz végtelenből indultam, mivel a lengyel tasakos levesek egy rossz szokása, hogy minden lengyelül van rajtuk. Összesen 2, azaz kettő számegységet tartalmazott a leírás, az összes többi meg egy szerencsekerék megfejtés, ahol a nagyon menő okostojás még éppen nem vett magánhangzót, mert neki nem kell, különben is melyik hülye ne ismerné a "tudja, hol szeret a cápa" mondást.
Lengyel nyelvtudásom a szükséges minimum elsajátítása óta rengeteget kopott és sajnos még nyomokban sem tartalmazott a leírás általam ismert szófordulatokat. Be kell ismernem, a jó napot kívánok, viszont látásra, köszönöm, illetve a nem beszélek lengyelül mondatok valóban indokolatlanok lettek volna ebben az esetben, de azért biztosíthattak volna egy minimális sikerélményt. Legalább békát lehetett volna a levesbe tenni, arra még emlékszek is lengyelül (meg a hódra is, de azt azt hiszem egyik nemzet sem nagyon használja alapanyagként, maximum a fogkrém reklámok, meg az OBI), de az ugye már francia konyha lenne, csigául meg kb. annyit tudok, hogy bagett, meg zsökonabien. A két szám között hála az égnek szignifikáns különbség volt, így az egyik a főzési időt, a másik meg a folyadékmennyiséget jelölte, amit a cucchoz kellett önteni, bár az nem derült ki számomra, hogy annak a folyadéknak minek is kellett volna lennie, gondoltam a vízzel nem nyúlok nagyon mellé. Ugyan 5 percig kellett volna főzni, de én felturbóztam úgy, ahogy arra a varsói kiruccanásról emlékszem, szal ment bele szalonna, főzőkolbász, krumpli, főtt tojás, úgyhogy így lekötöttem magam egy órára. Kicsit aggódtam, nehogy valami termodinamikai láncreakció induljon be, mert mi van, ha az idő jelölésnél azt írták, hogy 5 percnél tovább ne főzze, mert teflonként bevonatot képez a cucc az edény falán, csak egy ragad és nem tapadásmentes réteg lenne, vagy mondjuk beindul a maghasadás és nyugodjak békében. (Discovery információk: csak akkor vagy biztonságban, ha a kinyújtott karod végén a feltartott hüvelykujjad eltakarja a gombafelhőt teljes egészében, mert ha nem, akkor bizony hatótávon belül vagy és másnap már nem kell bemenned dolgozni, úgyhogy, ha egy mód van rá, akkor ne pénteken robbantsunk nukleáris tölteteket, mert akkor ugrik az egész hétvége...a nukleáris télről, mint mellékhatásról már nem szólt a műsor, szóval sanszos, hogy így is, úgy is reszelnek, csak a kihordási idő változik).
Összességében azért meglepően jól sikerült, bár már olyan román éhes voltam, mire elkészült, hogy közepesen tűzforrón lapátoltam be, így az égető érzésen kívül sokat nem éreztem, de még mindig nem fosatott meg, szóval biztos jó. Nálam ilyen egyszerű a mérce, nem holmi Michelin csillagok, meg ételkritikák.
