Annyira nem történik mostanság semmi a hideg, nyálkás idő beálltával, hogy nagy unalmamban nekiálltam újabb végtelen projektek kreálásának. Ugyebár a már most, látatlanban is legalább hatszoros platinalemezem, ha jól számolom lassan 9 éve készül (már csak azért is elhúzom 15 évig, mert jövőre úgyse lesz kész) és igyekszem annyi számot rátenni, hogy a tracklist szelektálásával/összekeverésével már egyből egy best of és egy very best of albumot is kiadhassak belőle nulla hozzáadott energiával, természetesen évekre elhúzva, nehogy egyből kiégettnek legyek titulálva. Aztán jöhetnek a techno-pop remixek, amikre négyütemű fekvőtámaszokat lehet csinálni, meg az akusztikus feldolgozások, elvégre a gáz X-faktorosoknak is kell valamit énekelni a válogatón. Ha jól emlékszem most valahol ott járok, hogy egy dal már van (ezzel haknizok már évek óta és annyira nem is jó), van egy tizenhatod dalszöveg és nagyon biztató eredményeim vannak a zuhany alatt is, ami nem csak a samponos hajam indián taréjjá való formázásában, illetve a minél hangosabb nindzsapingvinek féknyomok nélküli eregetésében manifesztálódik, de sajnos mire a szakállamat olajozom (állandóan nyikorog) már az összes jó dallam el is illan.
Eddig ezen a listán helyezkedett el a lakásvásárlás is, mert ugye a balkáni segélyből sok esélyt nem láttam arra, hogy egy mobilvécénél komolyabb ingatlant tudjak valaha is venni, de most arra az elhatározásra jutottam, hogy én bizony jövő ilyenkor már boldog lakáshitel tulajdonos akarok lenni és az a félelmetes (a medve mellett természetesen), hogy ez nem is olyan ördögtől vett gondolat, ha nagyon meghúzom még a nadrágszíjat, akkor egyrészt soványabbnak fogok tűnni és ezzel együtt nehezebben is kapok majd levegőt, másrészt még talán a szükséges kezdőtőkét is össze tudom lapátolni a következő 6-8 hónapban.
Na de így kell valami a bakancslistára, amit szintén hosszú évekre el lehet húzni, úgyhogy arra jutottam, hogy könyvet fogok írni. Mivel a blogolás éppen annyira áll közel egy regényíráshoz, mint Sarka Kata Hajdú Péterhez mostanság, így némi tudást kellene a témában magamra szednem. Minden második blog arról számol be, hogy el kell olvasni Stephen King: Az írásról című nagysikerű opuszát, mert abban az egyszeri bestseller írópalánták a behernyózott, tudatmódosult, végtelen színű tripek leírása mellett esetleg némi támpontot is kihámozhatnak, hogy mégis hogy álljak neki azon kívül, hogy keress egy jó témát, ami nem klisés, a végén meg ne felejtsd el lefuttatni a helyesírás ellenőrzőt. A projekt távlati felépítését jelzi, hogy még azt sem tudom, hogy eme könyvet mikor fogom elolvasni, ami majd talán megadja a kezdő löketet, úgyhogy éppen eléggé ingatag lábakon áll az egész, hogy ez legyen az új, kedvenc, elsődleges, valószínű soha nem lesz belőle semmi célkitűzésem, de legalább egy évig ezen fogok lovagolni, hogy jaj de jó, írok egy könyvet. A téma már megvan, sőt az első mondat is, az ajánlót és köszönetnyilvánítást is megírtam és igen, már az írói álnevemet is kitaláltam (úgy gondolom ezzel a nehezén túl is vagyok, rá is pihenek egy kicsit), mert a mostani szerintem bármilyen kitörésre alkalmatlan, gondolom ezért nem futottam még be sehol. Majd szólok mikor lesz az első felolvasó estem és dedikálásom, ne nagyon táblázzátok be magatokat a következő 10-20 évben.
