Kissé elmaradtak a bejegyzések, de az ünnepek előtt főleg pihentem és nem foglalkoztam vele, a két ünnep között meg főleg nem pihentem és marhára nem volt rá időm. 4 nap alatt sikerült 5 nap munkaóráját összehoznom, a végén már a seggemen vettem a levegőt is, de csak véget ért az év.

Még levezetésképpen Istiék (tudjátok, Zsú pasija) jól meghívtak egy szabadulós játékra, ahol tekintve az akkori agyi kapacitásaimat sok hasznomat úgy gondoltam nem fogják látni, de díszletnek simán beállhattam volna, mivel zombis szabadulószoba volt. A legnagyobb csalódás akkor ért, amikor kiderült, hogy egy zsombor sem lesz a műveleti területen, akik az üveg előtt pantomimeznének, vagy hörögnének a nyakamba, miközben próbálom kitalálni az egyik számzáras lakat kódját. Egy nagyon kedves lány felvázolta a Resident Evil alapkoncepcióját - gonosz cég, vírus, járvány, zombik - annyi különbséggel, hogy itt van gyógymód és nekünk kell megtalálni az ellenszert (gondolom ekkor már a rákkutatás ment a kukába, voltak fontosabb dolgok is). A pálya tervezői előre látva a rengeteg lelkes Milla Jovovichot, nagyon okosan felcímkéztek minden olyan tereptárgyat, ami csak díszlet, de nem kell buzizni, mert úgysem jutsz vele előrébb. Mint kiderült, sok esetben ez sem volt elegendő és megtörtént esetek alapján még szóban is fel kellett hívni néhány egyértelműen csak díszletre a figyelmünket, hogy hangsúlyozottan nem kell vele semmit csinálni, mert voltak olyan agresszív túlélők, akik konkrétan elkezdték felszedni a linóleumot, hogy biztos az alatt is van valami. Van, az aljzatbeton, meg némi szigetelés, de ettől a világ még nem lesz megmentve. Kaptunk még egy walkie-talkie-t, ha segítség kellene (gondoltam én beguggolok magzatpozícióba a sarokba és folyamatosan segítségért kiabálok bele), meg 60 percet egy kijelzőn, hogy kijussunk.

Azt kell mondjam ez volt a legjobb kijutós szoba, ahol jártam (pedig ezidáig már háromban is voltam), itt nem csak facsipeszek voltak, meg tologathatós székek, hanem felhúzhatós patkány, digitális kódos páncélszekrény, világtérkép fertőzött területeket jelző ledfényekkel, némi aláfestő zene hörgésekkel és varjúkárogással. Vegyszeres üvegek (amikre szintén felhívták a figyelmünket, hogy ők sem tudják mi van benne, úgyhogy nem kéne meginni), levágott végtagok, izolációs kamra, ultraibolya lámpa (hogy ellenőrizni tudd, hogy hamisak-e a pénzek, amik nálad vannak) és egész furmányos feladványok minden mennyiségben. Persze nem elég furmányos, mert hála nekünk, a világ megmenekült, úgyhogy hétfőn mehet mindenki dolgozni, ráértek később is megköszönni. A végén azért elvették annyival a kedvünket, hogy ez volt a legkönnyebb szobájuk és van olyan is, ahol egy guriga budipapírral kell kijutnod és nincs semmi támpont, de ettől még klassz volt és marha büszkék voltunk magunkra. Holnaptól meg lehet újra a melóban zombulni...