Bocsesz, hogy tegnap nem írtam semmit, de órákat töltöttem el azzal, hogy úgy nézzen ki a blog, ahogy most. Aki ért hozzá annak marha egyszerű lehet, de én csak krix-kraxokat láttam, szóval elég nehéz volt rájönni, hogy mi micsoda. De remélem mindenkinek tetszik az új külső...egy kicsit talán igényesebb, mint az előző.

Észrevehettétek, hogy elmaradtak az eddig szokásos képek. Ennek két oka is van: az első napon még nem volt nálunk gép, azt az utánpótlás csapat hozta magával, azonban az elemtöltő már otthon maradt, így csak igen kevés képet tudtunk rögzíteni, de az hátha visszaadja az eseményeket. A következő posztot, ha minden igaz már képekkel is alá tudom majd támasztani. Ott tartottunk, hogy...

Miután álomra hajtottuk fejünket hajnalban, a két nemnormális (értsd Russ meg én) felkel 7:45-kor. Még akkor sem kelek ilyen korán, amikor kialszom magam...ezt teszi a nyaralás: ha tudod, hogy kevés időt töltesz egy helyen ébren akarod kihasználni a döntő részét. A szokásos reggeli rituálék után irány bevásárolni. Felpattantunk a versenygépekre (az egyiken fék nem volt, a másikon meg semmi) és célba vettük a belvárost. Sikerült olyan hosszú listát összeállítani, hogy egy körből nem is lehetett megoldani, pedig volt nálunk hátizsák, meg egy rakás szatyor. Pakolásból nem mi vagyunk a legjobbak az országban, mivel valahogy bekerült egy joghurt a szatyor csücskébe, és a biciklire pattanás után rögtön az első lendületnél a küllők feldarálták a szatyor érintett részét, átadva ezzel a joghurtot a múltnak és kellemes élőflórás környezetet biztosítva az összes többi kajának. Nagy nehezen visszaegyensúlyoztunk a nyaralóba és nekiálltunk reggelizni fél 11 körül. Alig kanalaztam kettőt, csörög a telefon: Petinek beért a busza, ki kellene menni érte. Emlékszik még mindenki tavalyról a 2 bringás szerencsételenkedésre, meg hogy VALAKI 2 sarokkal hamarabb fordult le és kvára elkerültük egymást. Voltam olyan rendes, hogy idén is felajánlottam szolgálataimat azzal a kikötéssel, hogy nem mozdulhat el arról a pontról, ahol a buszról leszállva talajt fogott. Szóval seggem alatt bicikli, jobb kezembe bicikli, az életem meg veszélyben. A településen belüli utak hasonló színvonalat képviselnek, mint azok amelyiken jöttünk: tele kátyúkkal. Egy biciklivel még nem is lenne gond, simán kikerülöd. Kettővel már mókásabb...nem feltétlen tudod elsőre eldönteni, hogy melyik eszközt vezesd a kráterbe, és csak hülyén kapkodod a kormányt a becsapódás előtti 10 másodpercben, hogy aztán összeakadjanak és kísérletet tegyél egy 10 pontos esésre. Ez alatt a 15 perc alatt több halálközeli élményem volt, mint egy haluzós narkóstelepnek együttvéve, és a legizgisebb "majdnem taknyolok" figurák már nem is a mellékutcákban voltak, hanem a főúton. Ott sokkal jobb, mert ha az esést valahogy túl is élem, az autókat amik már éppen nem tudnak megállni, már nem. Egyetlen pozitívum, hogy egyre bonyolultabb figurákat mutattam be, és szinte a lehetetlenből hoztam vissza biztos bukásokat. Visszafele már toltuk az eszközöket, mivel nekem remegett a kezem és féltem, másrészről Petinek akkora cucca volt, hogy nem tudott volna felülni és tekerni. Így fél óra alatt értünk vissza, és már mindenki azt gondolta, hogy biztos meghaltam és soha nem is értem ki, elvégre már régen vissza kellett volna érnünk...hát volt nagy csalódás, amikor megláttak minket :)

Jöhetett a vásárlás második köre, ahová a korábban taglalt események miatt én már nem mentem, sőt Russ is kibulizta, hogy inkább Editék menjenek sört venni meg hasonló nehéz dolgokat. Tök jó fejek vagyunk nem?! Szóval a második karika is legalább annyi cuccot eredményezett, mint az első, de legalább aznapra már nem maradtunk étlen, szomjan. Lecsó volt a menü délben, faszán össze lett készítve a hagyma-paprika-paradicsom szentháromság (csak VALAKIK első körben éppen a tojást felejtették el megvenni, nehogy kész legyen bármi is), de amikor Editék visszaértek a tojással (oly sok minden mással együtt) szintén nem voltunk beljebb, mivel VALAKIK arra sem vették a fáradtságot, hogy alágyújtsanak a hozzávalóknak. Így egy kissé elnyúlt az ebéd, de legalább megvolt.

Folyt.köv.