2009.10.23. 09:35| Szerző: Athos0314

Október 13.-án eljött a nagy nap, délelőtt megírtuk a KRESZ-vizsgát. Gyönyörű napra virradtunk akkor, zuhogó eső, 200km/h-s szél, így a naivan ernyővel elindulók rögtönzött szélcsatornateszteket tudtak végezni, illetve legalább 50 statisztával újra lehetett volna forgatni a Mary Poppinst. Én már akkor gatyáig voltam ázva, amire kiértem a buszmegállóba, úgyhogy következhetett a hibernációs szakasz: szépen egyenletesen rámfagyott minden. Aztán mire kezdtem volna száradni a buszon, le kellett szállni, úgyhogy kezdődött minden elölről. Sikeresen meg is fáztam, de ezezn már nem vagyok meglepődve, elvégre a cipőmben is állt a víz, a tüdőmben cseppfolyósodott az oxigén, a mellbimbóimmal meg márványlapot tudtam volna méretre vágni. Egyszer az életben egy olyan vizsgán vettem részt, ami előtt nem izgultam szét az agyam, mert tudtam, hogy tudom, erre mit találnak ki?! Kapcsoljuk be a légkondit az amúgy sem barátságos belső hőmérséklet ellenére, melynek eredménye az volt, hogy a vizes ruhák rajtam és a hideg levegő kombinációja újabb hipotermiás folyamatot indított be bennem, melynek eredményeként jobban remegett a kezem, mint egy 80 évesnek. Ami alapból nem is lett volna baj, csakhogy érintőképernyős vizsga volt, így az egyik kezemmel a másikat kellett lefogni, nehogy a megnövekedett amplitudó miatt véletlen valami baromságot jelöljek. Mindegy a vizsga sikerült, egy hiba ugyan becsúszott, de az jobban aggasztott, hogy az időjárási körülmények mit sem változtak és még bizony haza kellett jutni.

Aztán hívott az oktatóm, hogy na akkor össze kéne röffeni, mert ha már ennyi pénzt befizettem ugyan tanuljak már meg autót vezetni. Első áldozós voltam, autóban eddig max az anyósülésen ültem, ami annyira közel volt a szélvédőhöz,mintha vezettem volna. Kimentünk a tanulópályára, alapdolgok felvázolása, mi-hol-mi-merre-hány méter, aztán induljunk. Egész jól elkeringtünk, dombra fel-le, megfordulás, tolatás mifene, aztán egyszercsak azt mondja, hogy akkor most kávézzunk egyet. Rossz előérzetem volt, ugyanis odafele menet egy kávéautomatát nem láttam a környéken és gyanúm beigazolódott. Egy óra gyakorlás után irány a forgalom...van baj. A bóják, a korlátok, meg a láncok a legritkább esetben mozognak a tanulópályán, azonban a bejárat elhagytával gyakorlatilag csak a fák, meg az épületek voltak mozdulatlanok, minden más mobil egység volt. Azt se tudtam hány óra, de egész jól ellavíroztam, de fostam, mint a galambok jégesőben. Meg volt a kötelező "zöld lámpára várunk első sorban az autót meg lefullasztom" tanuló gyakorlat is...szerintem 10 pontosra sikerült. Forgalmasabb útvonalat nem is nagyon találhattunk volna, keresztül a piacon szerdán, amikor biciklit tolva is életveszélyes minden annyian vannak, nem baj amatőr vezetőt a tömegbe, aki meghal az csak a szükséges veszteség egy magasabb jó elérése érdekében. A forgalomban vezetés elsőre így rémálom volt, nem igazán tudom még egyből, hogy mi hol van a kocsiban (az oktató az egyetlen biztos pont), 50km/h-nál én már elkezdtem félni, mert tudtam, hogy én vezetek és az nem életbiztosítás, ráadásul hétfőn folytatódik a "féktelen" száguldozás. Mindenki óvakodjon, mert nem vagyok egészen beszámítható. Az alábbi gépjárművet kell nagyívben elkerülni

 |   | 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://athoselete.blog.hu/api/trackback/id/tr761469225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

demonka (törölt) 2009.10.27. 12:08:41

Nem vagy semmi! Máris forgalomban? Büszke vagyok Rád!:D persze a Tiszán-túlt messzire elkerülöm a biztonság kedvéért. :D
süti beállítások módosítása