Rengeteg fenyegető üzenetet kaptam, hogy ugyan írjak már valamit, különben kiteregetik a belső szerveimet a főtéren, úgyhogy engedve a tömegek akaratának jöjjön egy rövidke kis összefoglaló az elmúlt cirka másfél hónap eseményeiről.

Szóval ott hagytuk el a fonalat, hogy a sok naív, tömeggyilkos hajlamú ember úgy értékelte, hogy megértem arra, hogy emberek és autók között a forgalomban tegyem kockára mind saját, mind mások életét. Jelentem a H1N1 eddig több áldozatot szedett, mint én. Én maximum csak kellemetlen tüneteket produkálok: magas vérnyomás, szívritmuszavarok, eszméletvesztések, de nem vagyok végzetes. El jött a nagy nap is amikoris le kellett tennem a rutin vizsgát. Előtte 100-szor elgyakoroltunk mindent, már nyitott szemmel is tudtam sikítozni és az oktatót is el tudtam lökni magamtól, ha félre akarta rántani a kormányt. Na jó ennyire azért nem volt vészes, a feladatok is elég jól mentek, de mire való a vizsga, ha nem arra, hogy elbasszunk mindent.

Felvirradt a nagy nap, a seggem majd be fagyott annyira hideg volt. Alap esetben is elég izgulós vagyok vizsgák előtt, de ha az alap parkinzónkóros remegésemre még a hideg is rátesz egy lapáttal akkor komoly bajok lesznek. Így is elég rosszul indult a kapcsolatom a kuplunggal és azóta sem kifejezetten haverkodtunk össze. A piros lámpánál, amikor el kéne indulni egész olyan az összkép, mint az akciófilmek robbanásos csúcspontjánál: lelassul az idő és 10 másodperc kb 2 perc alatt telik el. Na kb én is ilyen megfontoltsággal indulok el, a baj csak az hogy körülöttem az autók meg real time-ban nyomják, és én így látványosan totojázok. A másik hobbim, hogy szeretek lefulladni a korábbi nehézkes kuplungkezelésből fakadóan. De nem ám akárhol: mindig csak akkor ha én vagyok elöl és mögöttem már legalább 5 autó van és csak azoknál a lámpáknál, amik legalább egy percig zölden világítanak. Érted te ezt?! Az 5 másodpercig zöldes 3. helyen állós stresszes lámpáknál nincs semmi gáz. Na sebaj van még hova fejlődni.

Szóval dekkolunk a verda mellett, várjuk a vizsgabiztost, meg a vészhelyzet sürgősségi stábját, ha esetleg kijönne rajtam a hipotermia. Megdumáljuk a szokásos rizsát, akkor üljünk be az autóba. Istennek hála, ott legalább meleg van...lenne, ha nem maradt volna résnyire leengedve az ablak, hogy kiszellőzzön a légtér a dohányfüsttől, amit az oktató pukkantott el még a helyszínre érkezés előtt. Beülünk, takony megfagy, erre beszólnak, hogy induljunk. Fasza: a lábamat csak éppen annyira rázta a hideg, hogy simán megnyertem volna egy rokizó bajnokságot és ha keményebb talpú cipő lett volna rajtam ipari mennyiségben tudtam volna diót törni. Autó indít, index kitesz körbenéz és nagyon óvatosan engedem fel a kuplungot...de nem megyünk sehova. Homok a gépezetben, mi a fax van? Hoppá, üresben maradt a verda. Improvizálunk, úgy csinálok, mintha mintha még csak most akarnék indulni, egyesbe teszem és hajrá...a változatosság kedvéért lefulladok már a garázsba. Belenézek a visszapillantóba, hogy akkor jöjjek legközelebb, de le se szarják, hogy elindulni sem tudok elsőre. Második próbálkozásra sikeresen elhagyjuk a garázs és kistérségét. Annyira megnyugodtam a kezdeti bénázás után, tudván, hogy ettől rosszabb már csak az lenne, ha nekimennék valaminek, kigyulladna a verda és mind bentégnénk, hogy tök simán ment minden és 5 perc alatt végeztünk is. Szóval most intenzíven készülünk a forgalmi vizsgára, megvolt már az első havas-jeges vezetésem is, újabb halálközeli élményekkel.

Készülök a télre, elkezdtem növeszteni a hajam, most kb. egy szabadságharcos szintjén vagyok, rakhatnék fel rambó kendőt és már vegyülhetnék is a szeparatisták között. Kicsit ránövesztek a szakállamra és kérdezés nélkül életfogytiglant kapok+10 év. Nem baj szarul is kell kinézni, így lesz mire fogni, hogy miért nem állnak velem szóba a csajok. Bár ki tudja lehet, hogy ez lesz a trükk: a latin lover külső még akár működhet is, bár nagyobb valószínűséggel áll össze a Beatles, függetlenül attól, hogy már nem feltételn él minden tagja. De a remény hal meg utoljára, ki kell zárni minden lehetséges variációt, most éppen a hosszúhajas rész jön. Oké tudom, a fősikolán már voltam Sandokán, de akkor még nem rendelkeztem ilyen arcszerkezettel, mint most. Bár nem tudom, hogy jó vagy rossz irányba csúsztam el azóta.