Már megint régen írtam egy sort is, mivel mostanság csak meghalni jártam haza, de most hétvége van kifogás nincsen.

Újra elkezdtem vezetni, de rögtön egy örömteli hírrel indult az új év, miszerint az eddigi cirka 3700 Ft-os díjat megemelték 11 gurigára (mit gondolnak szarom én a pénzt?!). Így már nem is olyan mókás ha meghúzzák az embert, hogy a bukásról ne is beszéljek. Ingem gatyám rámegy erre a jogsira az fix. A kis pénz amit félretettem autóra, azt most a vizsgadíj fel fogja emészteni, mert statisztikai megközelítésből igen alacsony azok aránya, akik elsőre átmennek és erősen kétlem, hogy én fogom ezt az arányszámot rontani. Aztán beütött megint a kemény tél, úgyhogy mielőtt mentem volna másodjára vezetni szólt az oktató, hogy megadta magát az autó tél tábornoknak, megvolt a fegyverletétel. Mindketten úgy értékeltük, hogy ugyan van hátsó ablak fűtés a verdában, de azért mégsem lenne olyan mókás tolni az autót, és ugyan így esélytelen vagyok lefulladni egy kereszteződésben, lévén egyáltalán el sem indul a motor, azért egy páran biztos dudálnának, mire megfeszülve kisívben befordítjuk a vasat. No mindegy...a nagy esemény valamikor február közepére végére várható, majd látjátok a tüzijátékot az égen ha sikerült.

Újabb agymenésem volt, melynek keretében új ötletek fészkelték be magukat agyam egy kevésbé megvilágított zugába. Konditerem kialakítása van itthon folyamatban. Persze nem zsigulifelnikből meg májkrémesdobozokból összeállított cuccokra kell gondolni. Komoly sportfelszerelések beruházását tervezem, persze nagyon körül kell ám nézni, mert így is kva drága minden, szal néhány ezer forint spórolás is sokat nyom a latba. Lenne szobabicikli, meg fekvenyomópad fasza súlykészlettel, haspad, meg nasisarok gyenge pillanatokra. Célul tűztem ki, hogy kinézetre is félisten akarok lenni, nem csak papíron bejegyezve. Elvégre a fizetésből nem lehet lakásra gyűjteni, ahhoz 20-25 év is kevés lenne, szal inkánbb fejlesztem jelenlegi életszínvonalamat, vagy legalábbis színesebbé teszem. Már csak a biliárdasztal hiányzik, de azt már nem tudom hova rakni, elfogytak a szobák. Már tanulom a "kopaszbunkókétajtósszekrény" szövegeket, csak hogy szellemi szinten is súroljam az alkatomhoz illő stílust, gyúrok az adidastarkóra.

Tervben van a telefonom lecserélése is, de itt a balkánon immár lassan egy hónapja nem kapni azt az egy készüléket, ami nekem kellene. Siralmas...hetente kétszer hoznak szállítmányt és nem az, hogy elkapkodják előlem, hanem nem is hoznak. Lehetnének annyira jó fejek, hogy ha már egy hülyegyerek hetente 2-szer megy be megkérdezni, hogy mi a tényállás, akkor leadhatnák a drótot a központba, hogy ugyan küldjetek már egy olyan típust. Amilyen mákom lenne biztos előttem vinnék el azt az egyet. Sebaj a lepényhal először a reményhal meg utoljára.