Ha esetleg valaki nem lenne képben, annak egy gyors előzmények rész. Tavalyról komolyabb mennyiségű üdülési csekk maradt a nyakamon, így hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy meg kellene nézni Európa Kulturális Fővárosát és annak érdekében, hogy dinamikusabban fogyjon a keret, elhívtam Russt is. Ő éppen egy könnyed, cirka egyhetes túrából tért haza Erdélyből és mivel még úgyis szabin volt, folytatta a világlátást velem kis országunk egy távolabbi pontjában.

Kezdődött minden azzal, hogy csütörtökre beszéltük meg, hogy lejön hozzánk Kígyósra és majd innen rambózunk tovább a messzi délre. A változatosság kedvéért azonban lekéste a buszt (saját bevallása szerint a busz ment el hamarabb, de ki látott már ilyet?). Így hát péntek reggel találkoztunk a csabai parasztelosztónál (aka. pályaudvar - az egyik új szó, amit hétvégén tanultam) és kezdetét vette az izgalmakban igen csak szegényes közel 6 órás út. 1 óra után legszívesebben felpattintottad volna az ereidet, de a mélyvénás trombózis miatt már régen le voltál bénulva és tehetetlenül ülhetted végig a maradék 250 km-t. Bajánál annyi fordulat állt be, hogy valami nukleáris csapás érhette a külvárost, így simán visszafordítottak minket és csaptunk egy könnyed 40-50 km-es kerülőt. Kedvem lett volna összekarmolni valakit, de a már korábban említett trombózis miatt annyi esélyem volt rá, mint póknak az erdőtűzben a túlélésre. Az előttünk ülő mamák  ellenben egész felélénkültek, többet lógtak ki derékból a két üléssor közötti folyosón, mint amennyit egyenesen töltöttek a seggükön. Alonso nem néz ki ennyit egy futam alatt oldalra... Russ próbált aludni egy sort, mert ebből igen csak hiányt szenvedett Erdélyben a mérhetetlen hedonizmus végett, de maradjunk annyiban, hogy csak egy vertikális, lemerülőben lévő duracell nyúl performanszot tudott csak bemutatni, mert mint tudjuk buszon képtelenség aludni és/vagy olyan pózt találni, amiben nem nézel ki úgy mint egy retardált és még pihenni is tudsz.

Nagy nehezen eltelt az út és megérkeztünk. Akkora kupleráj volt, hogy nem is találtuk meg az egyetlen buszt, ami jó lett volna számunkra, ellenben a maradék 300-at simán felleltük. Elő a technikával, GPS élesít, cím bepötyög, a célállomás csak 15 perc sétára, nosza irány a belváros. A teret hamar megtaláltuk, de a hotelt nem láttuk semerre, így támaszkodva a helyi őslakosságra (a közönséges lapáttámasztó jómunkásember) megkérdeztük, hogy ugyan merre az arra. Sajátos képzettársításokkal rendelkeznek a pécsiek, ugyanis a "merre van a hotel?" kérdésre a "lányokat akartok felvinni, mi?!" választ kaptuk. Annyiban örülök, hogy nem néztek minket mandínerből buzinak, de hatékonyabbnak éreztem volna, ha esetleg a kérdésre válaszolnak. Persze, ha arrébb mentünk volna 2 métert, akkor ezt a kérdezz feleleket ki is hagyhattuk volna, mivel csak takarásban volt a tömegszállás épülete. Lecuccoltunk és mivel aznap 1 zsömlét ettünk fejenként és már délután fél 3 volt, így kajálda után néztünk. Elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy az első kulturáltnak mondható helyre bemenjünk, így rövid séta után bevettük magunkat egy szimpatikus pubba.

Ezalatt végetért a pénteki gályarabság a bankban is és pécsi kapcsolatunk beköszönt hozzánk (egész pontosan először mint helyi lakos megkérdezte a többi helyi lakost, hogy pontosan merre is van az a hely, ahol mi vagyunk és mindenki meggyőződéssel állította, hogy márpedig ilyen hely nem létezik, pedig de), hogy találjuk ki mi legyen a program. A hang tulajdonosa (nevezzük Nórinak), akivel ezidáig csak telefonon beszéltem (lévén én vagyok a hitelellenőrük és van köztünk 300 km) azon kevesek közé tartozik, akit olyannak képzelünk el, mint amilyenre a hangja engedhet következtetni. Csinos, okos, marha jól el lehet vele dumálgatni, a nap 80%-ban nevet mindenen (de tényleg mindenen, szerintem most is...) a maradék 20%-ban meg alszik. Mivel ez nagyon sok EMBERRE (ennek a szónak a későbbiekben lesz jelentősége) igaz a földön így egy kis plusz információ, hogy mélyebb képet alkothassunk róla (remélem nem haragszik meg érte): a bankos vénát mi sem tükrözi jobban, mint hogy kiskorában azzal töltötte idejét, hogy kitépte a legyek szárnyát, (nem legózhat vagy Barbie-zhat mindenki) de cserébe épített nekik gyurmából házat: adj a testedből és cserébe kapsz egy házat (gyakorlatilag a lakáshitelek is erről szólnak). Gondolom mindenki tudta pozícionálni a személyiséget :) Semmi rosszra nem kell gondolni, tényleg nagyon kedves, aranyos lány és egyben azon 3 embernek az egyike a Földön, aki az arcomba tudja mondani röhögés nélkül, hogy jó énekhangom van (arra már nem emlékszem ki a másik kettő)

Folyt. köv.