Miután feldolgoztuk a délutáni eseményeket (a szó lehető legszorosabb értelmében), nekifeszültünk az esti programnak, mely a tervek szerint a főtéren és vonzáskörzetében megrendezésre kerülő rendezvények látogatásából állt volna. A szemfülesek észrevehetik a feltételes fogalmazást, ami nem véletlen. Ahogy az lenni szokott semmi nem úgy alakul, ahogy az ember eltervezi. Elindultunk Russal a találkozási pontra és mire kiértünk rá is jöttünk, hogy milyen mocskos hideg van. Gyors telefon, hogy a többiek mikor is érnek oda és mivel még csak el sem indultak visszabattyogtunk a hotelbe valamiért, ami melegen is tart minket (semmi alkoholtartalmúra nem kell gondolni, egyszerűen megoldottuk egy kabáttal). Ismételten kiértünk és ismételten csak nem volt ott még senki, sőt még vártunk egy diszkrét negyed órát, mire nagy nehezen befutott a társaság. Innentől kezdve az este egy meghatározott minta alapján alakult: mi elindultunk egy irányba, a város teljes lakossága plusz a turisták folyamatosan velünk szembe az ellenkező irányba haladt és vagy egy műsor végére értünk oda, vagy egyáltalán semmi nem volt. Aztán elindult a szavazás, hogy melyik szórakozóhelyre menjünk, aminek egytől egyig érdekes neve volt (Papucs, Lépcsőház, Est meg hasonlók), és mindezt tettük kint a hidegben a szabd ég alatt. Mire valaminek a közelébe értünk változott a terv, viszont az új célállomástól a lehető legnagyobb távolságra voltunk városhatárokat figyelembe véve (elvégre lehettünk volna Pekingben is…na az tényleg messze van). Rengeteg nevezetesség esett most is az utunkba, hogy csak a legérdekesebbet említsem: a láthatatlan betonfal. Mindenki kapaszkodjon meg a bugyijába, vagy máséba ugyanis látható. Igazság szerint átlátszó a beton és nem láthatatlan, de akkor már a túravezető nem volt annyira beszámítható, hogy ezt elsőre eltalálja. – teszem hozzá a nap legnagyobb hányadában beszámíthatatlan. (mint a rendőr aki hazaviszi a jénait, aztán büszkélkedi az asszonynak: Nézd vettem egy törésálló tálat! – és azzal a lendülettel földhöz vágja, az meg persze apró szilánkokra törik. Mire a rendőr: vagy hőálló? – Gizike gőzeke egyre megy) Vidáman eliszogattunk az utcán (tudom törvényileg nem lenne szabad), lefényképeztünk (egész pontosan Nóri) mindent, amire beszámítható állapotban nem pazaroltunk volna egy kockát sem, beültünk egy-egy helyre iszogatni, míg végül kikötöttünk a „Jobb, mint otthon” nevű kocsmában/szórakozóhelyen. Már azonnal az ajtóban megállítottak minket, hogy zártkörű rendezvény van folyamatban és hol a jegyünk. Ez váratlanul ért minket, mint Lenint a szifilisz, de még csak ezután jött a fordulat: csak regisztrálnunk kellett és kaptunk jegyeket. Érted te ezt? Zártkörű a buli, kell jegy, de ha nincs, akkor adnak. Olyan ez a jegymizéria, mint Stevie Wondernek a láthatatlan ember…igazából nem oszt nem szoroz. Mi ebben a zártkörű? Mindegy ők biztos jobban tudják, nekünk meg most már van állandó jegyünk az összes zártkörű Jobb, mint otthon bulira…kár, hogy csak jövőre megyünk legközelebb, addigra meg simán érvényét vesztheti…annyi baj legyen majd regelünk megint.
A színház, amit nem tudsz sehonnan lefényképezni egyben, mert valami mindig kilóg a képből
Végre egy kép, amin Ákos is rajta van (segítek a 2 ember közül az, aki nem én vagyok)
Kati, Russ és a kihűlést elkerülendő egy üveg "APU" bor
Megy az ektiviti ezerrel
Teljesen beszámítható ám mindenki
Ő Martin, aki nem Ricky és az indokoltnál többet vártunk ár, aztán meg jól el is tűnt
Egy újabb programhelyszín, ahova sikerült "időben" érkezni...de legalább így volt elég ülőhely
A pécsi bermuda háromszög: Meki a főutcán...állítólag emberek tűnnek el azon a 10 méteren
Jókedvűen, még mindig az utcán egy újabb üveg borral
Végre egy kép, amin mindenki rajta van...de akkor kinél van a fényképezőgép???
A láthatatlan betonfal, ami nagyon is látszik...pedig mi nagyon koncentráltunk
És amikor rájösz, hogy mekkora baromságot mondtál a láthatatlannal
És most mindenki együtt: ÁFÁ-s számla
Mindenki egy fokkal jobb helyzetben van a másikhoz képest
Na ugye, hogy jobb, mint otthon
Folyt. köv.
