Ha már oly sok pénzt eltapsoltam mire nagy nehezen megszereztem a jogosítványomat, éppen ideje volt végre venni valamit, amin használhatom is. Nem, nem kerti traktort akasztottam le a legközelebbi gazdaboltból. Ünnepélyes keretek között a pénteki napon büszke autótulajdonossá és ezzel együtt szegény bankárrá léptem elő/vissza. Vérzett a szívem amikor azt a kupac pénzt le kellett szurkolni, de továbbra sem vagyok híve a fegyveres vásárlásnak, úgyhogy ne húzzam a számat. A következő héten át is tudom venni remélhetőleg a verdát, ha már minden papírja rendben lesz (még át kell ütni az alvázszámot és a lopott autók nyilvántartásból is ki kell töröltetni), de legalább ezt is a kereskedés intézi minimális munkaköltség felszámítással (mert hogy ugye minden pénzbe kerül). Az a rengeteg járulékos költség azért agylobot tud okozni nálam: kb a vagyonszerzési illetékkel nem vagyok kibékülve - szerintük miből veszem az autót? Lopott szajréból? Nem...a vagyonomból, de azért még adózzak azután is, pedig a vagyonom konstans maradt, sőt az autó avulásával csak vesztek ahhoz képest, mintha kp-ban tartottam volna. Hogy rajzolná körbe egy helyszínelő azt a tetűt, aki ezt kitalálta. No mindegy...legkésőbb pénteken felmarkolom az új szerzeményt, remélhetőleg nem töröm össze rögtön az elején. Majd igyexem óvatosan vezetni a járdán (elvégre a balesetek 99%-a az utakon történik), de ígérni nem tudok semmit. Addig gyönyörködjetek ti is: