Elérkezett a nagy nap, belekezdtünk külföldi túránk első napjába. Hogy ez miért hajnali fél 6-kor kellett tennünk, azt nem pontosan értem, de élek a gyanúperrel, hogy lehet valami köze ahhoz, hogy a busz 7-kor indult. Abszolút időben kiértünk a buszhoz (még Editék előtt) szal marha büszke vagyok magamra. Lévén a jegyeket nem last minute-ben vettük meg (remélem mindenki kiérezte az irónikus hanglejtést), már csak szétszórtan voltak helyek. Már egymás mellett ülve is halál unalmasnak ígérkezett volna az út, nemhogy egy vadidegen mellett, akihez annyit nem tudsz szólni, hogy kökke-mökke. Russ nekiállt boltoni az ő padtársával, hogy ugyan cseréljen már helyet velem, meg különben is mennyivel sokkal jobb az én helyemen ülni, meglátja mennyire más élmény (és valóban: onnan már nem lehet látni semmit). Szegény srác ráállt a bulira (mondanom sem kell nem bírta a magyar anyanyelvet, szal tört angollal és egy kevés activity tudással sikerült csak zöld ágra vergődni) és megvolt a helycserés támadás. Mint kiderült a csávót már vagy 18-an átültették, mert mindenki a saját ismerőse mellett akart ülni. Ezzel nem is lett volna gond, de a T.-ik ember Pozsonyban leszállt és a helyére új, szintén emberi nyelven nem beszélő utas érkezett, és mivel neki nem tudtuk felvázolni a tényállást, mindent vissza kellett rendezni az eredeti felállásba. Csak, hogy addigra már más emberek eredeti helyén is más ült szal volt egy kis kavar, az steward fiú meg ugrált, hogy üljünk le, mert addig nem tudunk elindulni (éreztem, hogy erős lenne a kéziféket kiengedték-e már, hátha azért nem tudunk elindulni poén) szal bevágódtam egy üres helyre, hadd örüljön. Az út hátralévő része eseménytelenül telt, délutánra megérkeztünk a rekkenő hőség kellős közepén Prágába.

A szállásunk cirka 30 percre volt a pályaudvartól, ami nem is lett volna sok, ha egy könnyed kora őszi napon érkeztünk volna meg, de nem, nekünk a sokéves átlag legmelegebb nyarának kellős közepén, 40 kiló menetfelszereléssel a vállunkon kellett nekivágni mindennek. 5 perc után fontolgattuk, hogy most húzzunk haza a faszra, még közel a pályaudvar. Végül győzött a kíváncsiság, elvonszoltuk magunkat és főleg a csomagokat a célállomásig, becsekk, lecuccolás, döglés, aztán irány a belváros. Sajnos ott is hőség volt, de sebaj elvégre turisták volnánk, nincs lehetetlen. Igazából koncepció nélküli mászkálással telt el az első délelőtt, megnéztük mindazt, ami magasabb volt egy lakóháznál és csúcsos a tornya, mert ugye az mindenképpen csak nevezetesség lehet.

Az óváros tér kellős közepén, háttérben a foci vb kötelező eleme, az óriás kivetítő, meg valami ősrégi templom

Csak, hogy tényleg bizonyítható legyen, hogy tényleg ott voltunk...egy pár képen azért még rajta leszünk

Ha emlékeim nem csalnak, ez valami dóm volt, ahol minden órában ment a harangjáték, meg egy önjelölt Lagzi Lajcsi trombitált fenn a tornyában, természetesen hivatásszerűen. Könnyű volt felismerni már messziről, hogy happening lesz, mert az összes barom turista állt, mint a planetáriumban...mint akinek túl szorosan tették be a tarkóredőpircinget

Na ez bizarr...nem tudom melyik agyonópiumozott barom alkotta meg ezeket a szobrokat egy másik elmebeteg kérésére és hagyták jóvá végül a kiállításukat...ráadásul, ami a képen nem is látszik, hogy nem volt arcuk, csak egy mély cipőtalpnyom volt a fejük elején...meg nem értett zsenik biztos

Na végre beültünk az első helyre, elfogyasztani első cseh sörünket és valami hazai specialitást

Egy emberes adag csülök csak úgy szolidan köret nélkül, csak egy kis zsír, meg mustár...húsosat izzadtunk mire végeztünk vele. Na jó most hazudok, igazából nem tudtuk megenni az egészet

Editék kevésbé koszorúér záró kaját toltak, de az is odabaszott rendesen: zsemlegombóc, háromféle hús meg káposzta...természetesen kenyér nélkül, mert úgy már hízlal

Könnyed séta a városban a kaja után, és ha már mi nem tudtunk mozogni, megnéztük a Táncoló házat...jó tudom a képen nem is mozog (igazából élőben sem). Ez biztos valami olyan hülyeség, mint a dohányzó asztal, ami nem dohányzik, meg az ugráló kötél, ami nem ugrál

30 percet ugrunk az időben, máris a következő helyen ülünk, az Uflekuban, ahol a pincében működik a sörfőző üzem, ennek megfelelően aranyárban mérték a piát (elárulom, nem ez lett a törzshelyünk) A külföldiek, akik már műugróra itták magukat súlyosan beszophatják itt, mivel, ha nem teszed a söralátétet a korsódra kérdezés nélkül lebasznak eléd még egy kört...kérdés van?, nincs, nem is lehet, menjünk egy lépéssel tovább

Kb 5000 lépéssel később ránkesteledik, mi meg felmászünk egy viszonylag kisebb hegyre, hogy a csúcson megtekinthessük a prágai kilátást (érdemes volt szerintem)

A kötelező távolba révedős kép, mindenki a jövőbe tekint - vajon holnap mennyit fogunk inni? Háttérben egy b*szott nagy metronóm, amit Európa legnagyobb Lenin (vagy Sztálin) szobra helyére húztak fel, mert anélkül olyan sivár volt a táj

Folyt. köv.