Másnap igazi strandidő fogadott minket. Mivel az irónia nem megy át írásban, kénytelen vagyok leírni, hogy a Függetlenség napjában látott, gonosz, sötét felhők borították az eget, és ha egy picit jobban néztük volna, akár még űrhajókat is felfedezhettünk volna és az lett volna az igazi látványosság.
Igazából élhettünk volna a gyanúperrel, hogy nem a legjobb ötlet városnézésre menni, de ha már egyszer az ember fizetett azért, hogy ott lehessen és a közeljövőben úgysem keres annyit, hogy még egyszer arra tévedjen (legalábbis ebben az életében, a következőben meg lehet, hogy sámli lesz), így akár egy atomcsapás utáni nukleáris télben is nekifeküdtünk volna az útvonalnak, maximum vettünk volna uránmagos, azbesztborítású sálat, sapkát.
500 méter megtétele után leszakadt az ég. De nem ám csak úgy! A főutcán Noé küzdött a betörő vízzel a bárka fedélzetén, a halak megfulladtak a folyóban, és még a bálnáknak is teljesen ráncos lett a bőre, annyira kiáztak. Rajtunk meg éppen nem a laminált bőrünk volt, s bár ez a mostani is eredeti bőr, ami lepergeti a vizet, a ruhák ezzel szemben huzamosabb ideig képesek voltak tartani a hidegvizet, ami hosszútávon elég kellemetlen volt.
Jobb híjján beültünk egy kirakatba, mert ezek a buzi osztrákok nem képesek úgy megépíteni egy utcát, hogy ne legyen félig-meddig fedett, hogy végig lehessen slattyogni rajta, neeeeeeeeem, teljesen nyitottnak kell lennie. Sokkal nem voltunk beljebb (lásd a gatyám térdig felázott és ez a kirakatban). Annyira csapott az eső, hogy magzatpozíciót kellett felvenni és lehetőleg meg is maradni ebben az alakzatban. Néhányan csak ezért mentek be a boltba, mert azt hitték azok a menő ruhák is kaphatók, amik a kinti "élethű babákon" vannak. Amatőrök.
Éles váltás, de még napon, sőt délelőttön belül vagyunk. Kisütött a napocska, mi pedig követtük az eredeti tervet, miszerint megnézzük a Hellbrunni kastélyt. Buszra fel, pikk-pakk ott vagyunk, irány a pénztár. A német gondolkodás első csavarja, írjon, ha valaki érti. Szóval van 26 év alatti diákjegy, de ha 27 éves vagy, de diák, vagy 25 éves, de nem vagy diák akkor csak felnőtt jegyet vehetsz. Érted te ezt? Kibasznak azzal, aki idősebben tanulásra adja a fejét, és azzal, aki fiatal, de vagy már nem diák, vagy simán szart bele az egészbe, jó neki a nyóc általános. Mindegy is, leszurkoltuk a 10 eurós beugrókat, pont akkor indult egy csoport (csak csordában lehet vonulni, nem ám egyedül kórincálunk), nem akartuk lekésni az akadékoskodásunkkal.
Minden bizonnyal profi fotósnak voltam öltözve, mert az összes turista hozzám jött oda, hogy ugyan csináljak már egy képet róluk, biztos nagyon jó lesz. Amúgy az egész placc olyan, mint egy nagy aquapark, csak mindenki fel van öltözve. Régen itt vigéckedett valami Lótus Vizibusz érsek (oké beismerem, nem figyeltem a kis német tourguide csajra az elején, de mentségemre szóljon, nem nézett ki jól, szal minek is figyeltem volna), aztán itt nyomták a hedonista élet afterpartykat.
Akkoriban még nem volt hűtő, így a Kinder Pinguit sem volt honnan kivenni, ellenben a bort valahogy hűteni kellett, mert hát ugye szobahőmérsékleten csak a tévézés jó, éppen ezért az élelmes kőkorszaki IKEA munkások megtervezték a képen látható asztalt. Az ebédlőbe nem kéne, de a célnak megfelelt: középen volt egy vályú, abba nyomták a hideg vizet (nem tudom miben hűtötték, ne is kérdezzétek, biztos egyből így jött ki a hegy oldalából), oszt abba nyomták a borokat, oldalt meg frankón látványeffekteztek a kifolyó vízzel. A túrgájdcsaj hellyel kínálta a megtett 15 méteren megfáradt német-hévizi nyugdíjasokat, hogy ugyan kicsit nyomja a segged a kőszék, de régen is így tolták. Miután az összes barom leült egy-egy székre, jött a hülye szöveg, hogy akkor most lesz egy "kleine Überraschung" (az angol szakosok kedvéért: egy kis meglepetés), és mivel már a bejáratnál ki volt téve egy "Vigyázzon a kamerájára és fényképezőgépére" tábla, sejtettük, hogy nem Kinder tojás osztogatásra készültek. Ha nem egy víziparádé közepén lettünk volna még feltételeztem volna, hogy rablótámadás következik és innen már csak kevesebben megyünk tovább, mert az öregeket felajánljuk a mi életünkért cserébe, de nem ez következett. Petivel a biztonság kedvéért egy nagy lépéssel hátrébb álltunk...
...és igen, nem kell már az urológiára menni, ingyenes beöntést mindenkinek. Mindenhol kis szórófejek voltak elrejtve, úgyhogy volt nagy visongás, amikor nyomás alá került a rendszer. Bennem már akkor megfogalmazódott, hogy délelőtt tök ingyen áztunk szarrá, most pedig szórakozás címszó alatt, 10 euró ellenében felhatalmaztuk a helyi személyzetet arra, hogy gondoskodjanak arról nehogy a ruhánk megszáradjon. Hiába: a turisták mind balfékek.
Innentől kezdve jó üldözési mániás lévén már nem a tájban gyönyörködtünk, hanem feszt azt lestük, hogy hol vannak a kis lyukak elrejtve. Maradjunk annyiban, hogy úgy építették ki a placcot, hogy valamikor szánt szándékkal félrevezetnek ál-lyukakkal, félreállsz, és ott kapod a hátadba a vizet, és ha véletlenül ezt is sikerült megúsznod és éppen szakadsz a röhögéstől, amit látod a többieket elázni, akkor bekapcsolják a szökőkutat, aminek eddig a közepén álltál. Minden fondorlatunk ellenére sem maradtunk szárazon. A túra végén nyakunkba kaptuk a lábunkat, visszarongyoltunk a szállásra, mert indult a vonat a mesés Tirol felé.
A vasútállomás: az illető sem nem részeg, se nem hajléktalan. A nyakában az "Ingyen művészet mindenkinek" felirat lógott és bizony ez volt a remekbe szabott egyedi performansz. Mondom én, hogy valami nincs rendben az osztrákokkal.
Folyt. köv.
