Immár két hét telt el az új életemből és nem, hogy nem untam meg a mindennapos testmozgást, de egyenesen egyre lelkesebb vagyok a heti mérlegelések után. No persze nem annyira, mint a Zsírégetők szereplői, mert ugye ott helyből 200 kilóról indulnak, amiből lássuk be röhejesen egyszerű leadni 4 kilót. Nekem a kezdő 80 kilómból 5 kilót sikerült leadnom és mondanám, hogy sokkal jobban vagyok közérzetileg, de hazudnék. Kicsit azért fáradtabb vagyok a megszokottnál, ami betudható annak is, hogy száműztem magam a tápláléklánc aljára.
Na nem arról van szó, hogy egész nap csak állok a napon és fotoszintetizálok, mint egy jóravaló mezei zsurló, hanem komoly étrendváltoztatásba is fogtam, mert ha már lúd legyen kövér (kövér ludat amúgy nem is ehetek). Nagyon sokat lendít a fogszabályzó megléte, mert hál istennek van vele annyi gond, hogy már csak emiatt is meggondoljam, hogy mi az, amit táplálék címszó alatt magamhoz veszek, na de majd két év múlva rám se fogtok ismerni (bár ezt azzal is simán elérném, ha rendesen megborotválkoznék és beraknám a kontaktlencséimet, nem is értem, hogy nem jutott ez előbb eszembe, de most már mindegy). Két hete kenyeret sem láttam, a pékség jelenleg a rémségek kicsiny boltját szimbolizálja számomra és eljutottam arra a szentségtörő pontra, hogy édességet sem eszek...úgy szégyellem magam! Ehelyett átálltam nyúl üzemmódba (mielőtt valaki rosszra gondolna a zöldségfogyasztási oldalára gondoltam, a szex mennyiségén még javítani kell, hogy meglegyen az arany-nyúl díj) és csupa egészséges (vagy legalábbis annak kikiáltott) dolgot veszek magamhoz.
Első körben azért voltak nehézségek, akik ismernek tudják, hogy egy viszonylag zsír- és cukoralapú étrendben éltem az eddig 28 évemet, az bölcsiben pörc, az oviban meg abált szalonna volt a jelem, a szerencsések (bár ezt döntsék el maguk) pedig láthattak kis 3 éves Michelin emberkeként fényképeken (a szó legszorosabb értelmében), akin már akkor látszott, hogy nem egy reményteli fitnesz világbajnok lesz, de legalább tovább életben marad egy esetleges nukleáris tél bekövetkezte esetén, mint egyes "gizda" Katus Attilák. (azért szeretnék én olyan gizda lenni). Szóval az első találkozás során a zöldségekkel és gyümölcsökkel csak néztünk egymásra, mint a harmadik teve Noéra, hogy na akkor most mi lesz. Ezeket a berögzült dolgokat (nem kell nekem gyümölcs enélkül is elvoltam nélkülük) nehéz ám leküzdeni, főleg úgy, hogy körülötted továbbra is mindenki pacalt eszik töltött káposztával, de kb. egy hét után már annyira nem is akarsz éhen halni, sőt a gyümölcscukor kiegyenlíti az édességmegvonási részt is. Azért csalok egy kicsit, továbbra is optikai tuningos ruhákat hordok (nem, nem agyonflitterezett szarokat, több csík szalonnával a vállán, ahogy Lady Gaga teszi), amik valamelyest az előnyösebb vonásaimat emelik ki (pl a szemem színét), sőt már kihízott ruhák jönnek rám vazelin, vagy síkosító használata nélkül, úgyhogy testalkat: ruhák, 1:0.
De ugye megfelelő motivációs rendszer nélkül, hamar érdektelenségbe fulladna ez az egész világmegváltó félisten-test építési projekt, de mindenre gondoltam (olyan vagyok, mint a Tefal), így van nekem egy edzőtársam Pesten (aki lány, ezt gyorsan tisztázzuk), kinek kilétét fedje balladai homály, akivel éppen eleget csesztetjük egymást, hogy mindvégig teljes erőbedobással tartsuk a tempót a kitűzött célok elérése érdekében és nem mellesleg a közös megegyezéssel kialakított nyeremények behúzása végett, ami már amúgy is csak hab a merőben teoritikus torta tetején. Tudom, mindenki megkérdőjelezheti a távolság miatti működőképességét a rendszernek, de nekem elhihetitek, a beépített mellékági ösztönző rendszernek hála, sínen vagyunk, mint József Attila.
Úgyhogy kifogásoknak vége, tessék gyúrni, vazze!
