A héten úri életem úgy hozta, hogy minden nap autóval mentem Csabára ilyen-olyan okokból kifolyólag (úszás, bábszínház, vásárlás), de a mai napon nem volt több kiegészítő tevékenység, így ismét buszra szálltam. Na az ilyen jómód után tűnik csak fel igazán az embernek a csoportos együttlét más humanoidokkal oly megrázó valósága (kivéve persze, ha mondjuk gruppen-szexről beszélünk, de ott is nagyon kell vigyázni, mert a vaksötétben, ha nem visztek bele rendszert könnyen lehet, hogy férfiként háromszor szopnod kell, mire szólni tudsz, hogy na ez így nem frankó).

Kezdődik azzal, hogy korábban kell kelned, mert ugye a busz nem kaputól kapuig visz. 5:30-kor megszólal az ébresztő és legalább 30 másodpercet dobsz rá arra, hogy eldöntsd ezt csak álmodod, vagy már megint a Mátrixban vagy. Mivel gondolati úton nem tudod leállítani a telót, mint ahogy azt egy valamirevaló álomban tennéd, realizálod, hogy már megint reggel van. Erős réslátással, mint amilyen Bud Spencernek is van (de most komolyan, látta valaki valaha tágra nyílt szemekkel azt az embert?, az egész életét 16:9-es, szélesvásznú moziként éli meg szerintem) kitámolyogsz a mosdóba és 10 perc alatt megpróbálsz magadból a társadalom számára elfogadható lényt varázsolni. Ugyebár csodákra nem vagy képes, mert mégiscsak hozott anyagból dolgozol, mint a magyar fociválogatott szövetségi kapitánya, de azért vállalható leszel nyilvánosan is. Összeszeded a kis motyódat és kibattyogsz a vak sötétben a buszmegállóba...te vagy az első, mint mindig. Aztán szép lassan jön a többi paraszt. Pesti mintára vidéken is bevezették a csak elöl nyitunk ajtót sémát, amivel szerintem semmi gond, akinek van bérlete az pikkpakk fenn van így is, aki meg jegyet vesz, amúgy is elöl szállna fel, szal nem tom mit háborog mindenki. A busz jellemzően még csak 3/4-ig van tele, szal lenne hely, de mindenki be van fosva, hogy állnia kell, ezért olyan közel állnak hozzám, hogy egy aura fotózáson már egy lénynek tekintenének minket. Aztán elkezdi figurázni, billeg előre hátra, meg kapkodja a fejét jobbra balra, mintha a tök sötétben bármit is látni a ronda nagy orrán kívül, így előbb utóbb megunom ezt a fajta kontaktust és jól nevelt módjára egy kicsit arrébb lépek, ezzel győzelemhez segítve azt a szerencsétlent, aki így elsőként léphet fel a buszra. Gratulálok!

A busz megint tele van értelmiségivel: ugyan az "Öveges professzorok" meg az audisták merdzsóval járnak, de még így is van elég állatfaj a tömegközlekedésre is. Udvariasan megkérdezi az ember, hogy szabad-e valaki mellett a hely, még akkor is, ha tudod, hogy az, de le se szarnak. Ilyenkor néha megijedek, nehogy úgy járjak, mint Bruce Willis a Hatodik érzékben, ilyenkor télen még inkább adja a filmes feelinget, ha nincs fűtés a buszon és látszik a lehelet. Aztán jönnek az ormótlan nagy táskával rendelkező nők, lányok, nekik is két válfajuk van. Egyrészt vannak a T-Rex lányok, akiknél a szatyor, meg a válltáska közé pozícionált tatyó van, amit kizárólag úgy tudnak hordani, hogy a kezüket a dinoszauruszhoz hasonlóan tartják. Ez igazából akkor a legmókásabb, amikor a csaj egy mérettel kisebb az indokoltnál, így ez az egész rendszer már orr-nehéz és járni alig tud, de azért csak magassarkút vett fel, mert az adja az ívet. A másik kategória a tetszőleges táska, aminek egy közös jellemzője van, hogy a te arcodba/vesédbe állítják bele, mintegy megtalálva a tökéletes testtartást és még csak észre sem veszi vazze. Már nem is veszem fel, ha összetiporják a lábamat, oszt azt se mondják kökke-mökke, megállnak az ajtóban mert félnek, hogy fennragadnak, pedig vagy a végállomásig utaznak, vagy eggyel előtte, a gurulós bőröndöt keresztbe berakja a két széksor közötti legkeskenyebb részbe és még fel van háborodva, ha szóvá teszed, mert nem férsz el (ugyan ez igaz arra, amikor a hátizsákját pihenteti a maga melletti széken, neked meg van pofád megkérdezni, hogy esetleg leülhetnél-e). Az indokolatlanul hangosan társalgók, akik egymás mellett ülnek, vagy legrosszabb esetben egymás mögött, de a forgóban is hallod, hogy ki húzta meg Terikét, aki eddig kültag volt, de így már szintet lépett és még érdekelne is, csak igazából kb. 3 embert ismerek egész Kígyóson és ebből egy sem Terike. Vannak a "diótörők", akik bealszanak és a fejüket ütemesen ütögeti neki a busz természetes kilengése az ablaküvegnek, a memóriafotósok, akik valószínűleg csak simán elbambultak és nem a tájat próbálják tudatukba égetni, a házi-másolók, akik előtt több papír van, mint egy általános iskolai papírgyűjtésen és persze alkalomadtán az iskolai/óvodai osztályok/csoportok, akikről nem kell külön teleregényt írnom, mindenki pontosan el tudja képzelni, hogy fél másodperc alatt a pofádban üvöltözik az összes kis szaros, akik majd a nemlétező nyugdíjamat fogják egyszer kitermelni...és mindezt egy bérlet áráért élvezheti az ember, aminek jelentős részét téríti a munkahely, szal végső soron ingyen cirkusz a népnek. Köszönjük!