A héten valami zavar volt az erőben, a tyúkok is verdestek, meg a macska is beleköpött a kútba, de mindenesetre a Merkúr egész biztosan retrográd volt, jelentsen ez bármit is.

Az eheti edzés nem hozta az eddigi számokat, ennél még a múlt hét is erősebb volt, pedig akkor a fele hetet ellazsáltam...hiába a szex, az szex. A számban újra háborús övezet van, a szögesdrót szétbaszta mindenhol az arcomat, így hál istennek az evéssel nincs sok gond, real-time-ban is elég slow motionban (ennyi angol szó egymás után) nyomom ebédidőben. A szépségért szenvedni kell, de csak rádobom ezt a két évet, ha már belefogtam. Alig fél kilótól sikerült "csak" megszabadulnom, bár derék és csípőtájban azért mennek le a centik, összességében lassan elérem a 8,5 kg mínuszt, szal a kitartás a régi, ezt a hetet felfogjuk egy apró botlásnak. Kiderült, hogy indokolatlanul sok időm jut edzés közben értelmetlen dolgokon való lamentálásra, amit még itthon meg tudok oldani üvöltő zenével, amit együtt üvöltök az aktuális énekessel, de az úszásnál nincs meg ez a kiskapu. Most jutottam el oda, hogy nem feltétlen lelem örömöm a melóban sem, elvégre már 6 (leírni is szörnyű) éve csinálom ugyan azt és már nagyon messze elhagytam azt a pontot, amikor még kihívást jelentett és nem agyérgörcsöt. Mert még az elején ugye mindenki lelkes és amúgy is az iskolapadból kiesve az ezeréves tapasztalatoddal kb kétféle életpályamodell rajzolódik ki a pályaválasztási tanácsadónál: vagy a jövő légzsáktesztelője leszel, vagy az, ami most vagy. Mivel tudomásod szerint a crash test dummie-k rövid életűek és mindössze egy jó számot hoztak össze (emlékszik mindenki a Mmm, mmm c. nagysikerű szerzeményükre, ugye?!, amit csak egyszer próbáltunk karaokezni, de végül égtünk, mint a Reistag), így marad a B-terv. Aztán szép lassan minden nap ugyan azt csinálod, elmaradnak a dicsérő szavak, a munkahelyi szexuális életed kielégítő, hisz egész nap baszogatnak és szopsz. A kerék kitartóan forog (talán egyre gyorsabban is), a hörcsög már kicsit köhög, de egyenlőre a lendület viszi tovább. Valami produktívat akarsz csinálni, ami nyomot hagy más életében is, vagy legalábbis neked örömet okoz, de elég kicsi a metszet a munka és ezen halmaz között, irigylem azokat, akik benne vannak. De ugye változtatni sosem késő, nincs lehetetlen csak tehetetlen, még kifejezetten fiatal vagyok, bár ez a fejemen nem mindig vehető észre, úgyhogy nagy lendület, szem becsuk, hátha szakadék jön és utánunk az özönvíz...legalábbis egyszer biztos, egyenlőre még maradok a seggemen, de a visszaszámlálás elindult (most mindenki dúdolja magában a Europe-tól a Final countdown-t).

Addig is a zenében és a blogolásban élem ki kreatív hajlamaimat, innen legalább megkapom a visszajelzéseket, hogy ha más nem 3 percre feldobom valakinek a napját, amíg egy-egy bejegyzést elolvas, a zenei törekvések meg továbbra is főleg nekem jelentenek élvezetet, meg maximum Nanethnek, de ő elfogult ezen a téren, bár neki bármit elhiszek, elvégre legtöbbször igaza van és különben sem lenne ez az új ÉN, ha nem adja meg a kezdőlökést, szal jövök neki eggyel.