Mai epizódunkban egy roppant egyszerű piskóta elkészítését tanulhatjuk meg. Első lépésként tegyük le a szájbavert okostelefont a kezünkből, mivel a sütés egész embert kíván, legalább két kézzel (csernobili mesterszakácsok sincsenek kizárva) és különben is nem kell 5 percenként kitwittelni, hogy éppen mit csinálsz, úgysem érdekel senkit.

Mossunk meg hat szép tojást (hetet, ha sikerült statisztikák szerint egyet egyenletesen felhordani a konyhapadlón, mert nehogy már kettőt forduljak, elfér a tenyeremben mind a hat). Gondosan válasszuk szét a fehérjét és a sárgáját, majd aprólékos munka keretében szedegessük ki a belekerült tojáshéjat...felőlem ködösíthet mindenki, de akkor is került bele tojáshéj, szal tessék kivenni! Három evőkanál cukorral simára keverjük...mondom evőkanál...mondom cukor, az só te barom! A cukrot 35 fokos szögben hintsük a tálba, a profik ennél merészebb, akár 60 fokos szögig is elmehetnek, de előfordulhat, hogy a tál mellett így 3 evőkanálnyi cukor lesz a művelet végén. Következzék a három evőkanál natúr joghurt (igen ez még mindig ugyan az a léptékarány, amit a cukornál is használtunk, ami nem só), lehetőség szerint előtte mossuk el a kanalat, vagy utána együk meg a maradék joghurtot. Jöhet a rizsliszt, amit úgy árulnak boltban, nem kell nekizuhanni az Uncle Benznek diódarálóval, végeredményben úgysem ugyan az lenne. Egy egész csomag sütőporral elkeverjük a lisztet (na jó csak egy féllel, mert mutáns intelligens massza módjára így is megpróbál a tészta kitörni a sütőforma adta keretek közül) és hozzáadjuk az eddigi elegyhez. A hat tojásfehérjét felhabosítjuk és bár csábító a mosószer használata, ami valóban gyors eredményt hozhat, de ugyan ilyen gyorsat eredményez a salakanyag ürítésekor is és bár tény, hogy így spórolhatunk a gutalaxon és a tányérokat sem kell elmosni a beépített tisztítószer miatt, de inkább használjunk habverőt, vagy robotgépet, de egyszerre a kettőt semmiképp, mert vicces és egyben tragikus családi videó készülhet csak ily módon. Elővesszük a kivajazott, belisztezett tortaformát (mínusz két pont, ha nem így volt elrakva és mindezt most kell elvégezned) és felöntjük a tésztával. Irány a sütő, 10 perc után jöhet a tűpróba, ami nem heroinista különkiadás, hogy sütés közben jól érezzük magunkat, hanem tésztaragadási ellenőrzés. Minden tervek szerint és ekkor már gyanakodhatunk is, mert ennyi minden nem lehet egyszerre rendben...és tényleg! Hát nem beleragadt a tortaformába az egész hóbelevanc?! Nem vagyok ideges, nem...fel tudnék robbanni. Mázli, hogy van itthon még minden alapanyagból egy újabb adagra való, a rohadt csicsás tortaforma felejtős, jöhet az egyszerű tepsi. Vastagon, ismétlem vastagon (ez olyan Orbán Viktorosra sikerült szófordulat) kikenem margarinnal és sicher, ami tuti sütőpapírt is teszünk bele, mert ha ez is beleragad, akkor elfogytak az alternatív megoldások, mert csak a tévében működik, hogy az összeöntött cuccokból 2 perc után kiszedsz a sütőből egy cukrászati műremeket. Szurkoljatok, hogy értékelhető végeredmény legyen! (nem véletlenül készítettem én eddig mindig sütés nélküli édességeket, bevált csapaton ne változtass)