Tegnap felszerelték a teljes restaurálási állványzatot a fogaimra, így a mosolyom már nem annyira őszinte, ellenben igen magas a vastartalma (bár ha jobban belegondolok, inkább porcelán, ami egész biztosan a NASA fejlesztett ki kifejezetten nekem). Ennek is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mivel egyik fogam se abba az irányba állt eddig, amerre kellett volna, így a mostani feszített helyzetben gyakorlatilag semmilyen szilárd ételt nem tudok megrágni a szó legszorosabb értelmében. Így legalább ismét meglesz a versenysúly, sőt még egy kicsit adhatok is le, ha minden jól megy, ellenben reggel a budin ülve kell fogat mosni, mert majd összeszarom magam a legkisebb nyomástól is, annyi fáj egyenlőre mind a 29 fogam, ami megmaradt. Kaptam új játékszereket is, ezerféle kiskefe formájában, egyet a szabályzóhoz, egyet a kis résekhez, egyet a nagyokhoz, egyet a budihoz, egyet a kéményhez, egyet cipőfényesítéshez, egyet a szempillámhoz, millió színben pompázva. Végre kihúzhatok egy tételt a bakancslistáról, hiszen minden este önfeledten kefélhetek a tükör előtt, még ha ez nem is az általam elképzelt változata a célkitűzésnek, de leírva pont ugyan úgy fest. Két órás heroikus küzdelem során került minden a helyére (talán utoljára a Gyűrűk ura alatt volt ilyen sokáig nyitva a szám - csak ott az álmélkodástól - egyhuzamban), de legalább az állkapocs fájdalom teljesen elterelte a figyelmemet a fogfájásról. Mire az arcizmaim kipihenték magukat hál istennek már könnyeztem az új játékszer mellékhatásaitól, gondoltam naivan majd egy kiadós alvás megoldja a problémát, de reggel arra ébredtem, hogy továbbra is szopóágon vagyok, amit még megfejeltem a hajnali réslátásos, kialvatlan, csoszogós készülődéssel is, mivel az úszást áttettem hétfő-csütörtökre, lévén már annyian voltunk a kezdeti napokon, ami mellett már nem lehet kényelmesen úszni. Így sajnos kiderült, hogy nem engem járnak csodálni az emberek, de pont leszarom, mert egyikük sem csinos, egyedülálló lány, másrészt meg így az ember a saját tempójában szeli a habokat. További nagy előnye a fogszabályzónak, hogy így már sem a szám szélét, sem a körmömet nem tudom rágni, egyrészt mert FÁJ, másrészt mert fizikálisan nem is tudom a plusz alkatrészek miatt kivitelezni (de azért majd próbálkozok, mert 28 év rossz szokását nem lehet csak így két nap alatt levetkőzni). Az álomsapkát még nem mertem felrakni azóta, van nekem így is elég bajom (és titkon remélem, hogy már nem is fog elférni és akkor huhúúúúúú egy gonddal kevesebb, legalább a hajamban nem lesz reggelente bocinyalás).
Futni szinte nem is voltam a héten, ebben a gyönyörű tavaszi időben vagy a szemhéjam lobogott a kialakulóban lévő trópusi vihar előszelében, vagy már kialakult a trópusi vihar, amiben könnyedén pacallá ázhatott az ember, de én rühellem a pacalt. Undorító az időjárás mostanság, állandóan lecsapnak ezek a viharok kishazánkra (észrevettétek, hogy mindet nőkről nevezik el?! Hisz a nő olyan, mint a monszun: mikor jön forró és nedves, amikor megy viszi a házat meg az autót), te meg azt se tudod, hogy öltözz fel: mert reggel hideg van, a munkahelyen megsülsz, a munka után meg szénné ázol. Igazából a gumicsizma-búvárruha fedőréteg egy könnyed tavaszi aláöltözéssel lenne az igazi, de én nem súlyosbítanám tovább az esélyeimet a lányoknál egy ilyen outfit alkalmazásával, a mosolyommal már így is nagyon sok potenciális jelöltet riaszthatok el. Na de majd 19 hónap múlva! Legrosszabb esetben 30 és fél éves leszek, de ha minden jól megy onnantól kezdve életem végéig mosolyogni fogok, ha meg szar napom van vicsorogni, a lényeg, hogy mindenkit vakítson a végeredmény.
