Kezdek kifulladni a mókuskerékben, ma már annyira lassú voltam, hogy az igénytelen anyagok okozta rosszullét után háromszor értem utol a saját hányásomat a centrifugában. Egy járókeretes nyugdíjas ultramaraton a sarki közértbe valóságos time-lapse felvétel lett volna hozzám képest, de hál istennek már csak 3 napot kell valahogy kihúznom (már nagyon tudok úgy csinálni, mint aki agyondolgozza magát...bár legtöbbször sajnos nem színlelek), aztán egy hét pihenő. Hétvégére gyűlnek a programok, majdnem mindenkivel sikerül is összeröffennem egy kicsit, ha minden jól megy (marha nehéz volt 2 millió emberrel egyeztetni), kiszabadulok egy kicsit a Balkánról, végre aggódhatok sötétedés után, hogy melyik utcasarkon rabolnak ki, játszhatok heringeset a 4-6-os vonalon a Combinón a kötelező büdös utas hónaljába fúródva orral előre, mélyeket szippanthatok a szmoggal teli levegőből és végre kiújulhat a masszív tömegundorom, mert ugye Pest csak egy marha nagy pláza, ahol 0-24-ben mindenki ráér és veled szembe jön, akárhová is mégy. Élvezhetem a MÁV kényelmi szolgáltatásait: dinamikusan változó menetrend, hasított bőr ülések (a titok a tagolásban van), ismét közelről tanulmányozhatom a kupék flóráját és faunáját, hátha sikerül új egyedeket lencsevégre kapni...tisztára, mint a Pokemon: szerezd meg mind! De persze az előnyök mindezt ellensúlyozzák, mert végre találkozok a rég látott barátokkal (már ha ráérnek, de ajánlom nekik, hogy így legyen, mert ők bezzeg soha nem jönnek erre...bár tegyük hozzá épeszű ember önként nem jár erre), kicsit aktívabban töltöm el a szombat-vasárnapot, még az is lehet, hogy shoppingolni is elmegyek (már ha nem találok mifelénk megfelelő napszemcsit, meg a biciklis cuccokat is csak úgy kéne beújítani, hogy real-timeban felpróbálom őket, mert a neten az összes gatya egy 5X4 cm-es képen van, úgy meg lássuk be elég nehéz elképzelni, hogy hol fog szorítani...bár, ha méretarányos, akkor mindenhol) és igen lehet, hogy a 4-es metrót is meg fogom nézni magamnak (beszélik, hogy elkészült, bár én szkeptikus vagyok), mert a hülye turista is ezt csinálja, meg különben is ki kell használni a hétvégi bérletet.

A fogszabit kezdem nagyon lassan megszokni, úgy számolom, hogy pont akkorra leszek tökéletes állapotban, amikor 4 hét múlva megyek újra kínoztatni magam, szal kezdődik az egész elölről...semmi pánik, már csak 19 hónap! Már majdnem tökéletesen szilárd ételt is tudok enni (oké ez így költői túlzás)...így leírva úgy hangzik, mintha egy nagyon veszélyes kaszkadőrmutatvány balul sikerült földet érése után fél éve pempőn élnék, de most végre elértünk az áttöréshez...ha bárki kérdezi így történt, mégiscsak menőbb, mint a fogszabályzó, sőt ha kell azt mondom, hogy összetörtem az állkapcsomat is, ezért van most fent egy fél MÉH-telepnyi vas a fogaimon. Nagyon menő nem létező életet tudnék pillanatok alatt kanyarítani, ha nagyon belelendülnék ebbe a sok baromságba, de hát a csillagszemem nem enged hantázni...meg ugye a mostani is izgis...egy svéd-dán koprodukcióban készült művészfilmhez viszonyítva mindenképpen...bár azok is egyre színvonalasabbak...össze kell szednem magam!