A meló maga a kénköves pokol. Amit csinálni kell eddig is szar volt, de most sajnos a szó legszorosabb értelmében alvilági a hangulat, olyan retkes meleg van állandó jelleggel az irodában. A címből azt hittétek valami korhatáros lesz, mi?! Szarügy, ez van, ezt dobta a gép.

Reggel beesik az ember a már amúgy is undorító hőségből, erre bent még nagyobb a ledobbanás, épp csak egy könnyező pálma, meg egy mexikói szopóbéka hiányzik az asztalról, hogy tökéletes legyen az esőerdei feeling (kérdezhetitek mit keres egy asztal, meg egy mexikói béka az esőerdőben, de most ne vesszünk el a részletekben). Ami furcsa, hogy csak azon a 10 négyzetméteren van szubtrópusi hőmérséklet, ahol mi ülünk, ha két méterrel arrébb megyünk, már mérséklet éghajlati övbe érünk, teljesen tolerálható átlaghőmérséklettel. Első körben persze nagyon amatőr módon bejelentettük a karbantartóknak, hogy tessék már megnézni a légkondit, mert csatakosra izzadjuk az agyunkat nagyjából négy perc leforgása alatt, így annyira nem vicces 9 órát főni a saját levünkben. Ilyenkor teátrálisan, mintha az Apollo 13 legénysége vonulna lassított felvételben, megjelenik a teljes kékruhás brigád a főnökkel együtt, és egy nagyon gyenge műanyag játékutánzattal, amit szerintem kindertojásból raktak össze, megmérik, hogy teljesen normális hideg levegőt fúj a rendszer...könyörgöm, hiszen alkoholos filccel van rárajzolva a kijelzőre a hőmérséklet, jóhogy mindig jó értéket mutat (és persze ugyan ezen a technikán alapul a termosztát is, ami szerintem csak egy olcsó kínai kvarcjáték, lehet rajta gombokat nyomogatni, de igazából sehova nincsen bekötve). A másik bölcsesség az volt, hogy csukjuk be az ajtót, mert ha nyitva van, nem úgy működik a rendszer, ahogy kellene (1 perce még azt mondták, hogy teljesen jól üzemel minden, előírás szerint). Ugye padlótól plafonig ablakok vannak 10 méterenként egy ajtóval, jól van próbáljuk ki. Jól sejtitek, ennek az lett az eredménye, hogy az oxigénszint is veszélyesen lecsökkent és még melegebb lett, de így legalább az agyi vérellátás akadozása miatt vélhetően élvezetes hallucinációk közepette fogunk hőgutát kapni, ami lássuk be mégiscsak szebb, mint végigszenvedni az egészet. Még ha az lenne a cél, hogy a lányok lengébben öltözzenek, de túl nagy határhajlandóság nem mutatkozik a bikinis munkavégzés bevezetésére (rajtam például röhejesen áll egy kétrészes szett), így viszont értelem hiányában csak emberkínzásba torkollik ez a kísérlet. Lassan már ott tartunk, hogy behozok egy mosódézsát, meg az új Ariel mosóport és megnézzük, hogy hogyan mosnak a háziasszonyok 40 fokon, egy lazább déli időpontban simán elérjük az áhított hőfokot. Átmeneti megoldást az jelent, ha 10 percre kimegy az ember a szabad levegőre, szippant két mélyet, amitől a legtöbb tüdősejt nyomban elhal, pihentető jelleggel felnézel az égre, így a retinád is kiég, így amikor visszamész a fedett szaunába tényleg komfortosabban érzed magad egy jó erős 10 percig, aztán visszaáll minden a kezdeti stádiumba. A nap végére nálam már két főtt tojás krinolinnal menüben kapható, ajándék kiskólával és akkor még mindig ki kell menni a perzselő szabad ég alá. Az egyetlen pozitívum, hogy villoghatok az új napszemcsiben, az összképen viszont jelentősen ront az izzadságtól testre tapadó felső ruházat...pedig olyan alacsony a zsírtartalmam, hogy már majdnem főfogás lehetnék egy tetszőleges paleo étrendben (minden bizonnyal csak az az 5 liter folyadék távozik belőlem, amivel valahogy megpróbálom kibekkelni a napot). De sebaj, fel a fejjel, hőségriadó még nem is volt (bár nem tom ki az az állat, akinek be kell jelenteni riadó formájában, hogy meleg van, biztos rengeteg ilyen hőérzet nélküli ember él az országban), úgyhogy kellemes őszi délutánként fogok visszagondolni ezekre a gatyarohasztó napokra.