Tegnap a jegesmedvékkel együtt már majdnem elhittük, hogy megoldódik a globális felmelegedés problémakör, mivel egészen kellemes idő volt egész nap, de mára nekem az agyam főtt le, ők meg szopóágon vannak egy nagyon pici jégtáblán. Már az éjszakák is elég meredekek (sajnos nem úgy, ahogy az az én féktelen fantáziában szerepel), ám ezzel egyidőben megjelentek a szúnyogok is, ami - tekintve, hogy a szúnyoghálóm aljából egy jelentős rész hiányzik - elég kellemetlen. Vagy nyitott ablaknál alszok és a rovarok végeznek velem, vagy csukottnál és a hőség...de nem panaszkodom, legalább van miből választani. Persze még ráteszek egy lapáttal lefekvés előtt, mert vagy olvasok egy sort, ami lévén még mindig nincs Riddick-féle szemem, egyenlőre csak lámpafénynél megy, vagy a gép előtt ülök egy kicsit netezni, így a környék hat, vagy ennél több lábú faunája a kis összetett szemeikkel velem együtt nézi a monitort, hol rám, hol egymásra pislogva, én meg nem győzőm fújni a Chemotoxot. A flakonra az van írva, hogy nagy mennyiségben ne lélegezzük be, mert agykárosodást okozhat! De hál istennek nekem nincs semmi bajom, nem úgy, mint a kis nyomorultaknak, amikor pörögnek a hátukon, mint bádoglavór a betonon. De hál istennek nekem nincs semmi bajom, nem úgy, mint a kis nyomorultaknak, amikor pörögnek a hátukon, mint bádoglavór a betonon...olyan de-javu érzésem van...na mindegy, nem fontos. Más sem hiányzik, mint hogy itthon is szívják a véremet, a melóban már így is éppen eleget vesztek, még a végén létfontosságú szerveknek nem fog jutni, legyen az az elsődleges, vagy a másodlagos agyi központ.
A TV-t már be sem merem kapcsolni, mert minden adón vagy élőben megy a meccs, vagy felvételről, vagy összefoglaló van, vagy 4 évvel ezelőtti arany pillanatokat mutatnak, egészen ritkán pedig főznek, ha pedig mázlink van, akkor egykori magyar focisták sürgölődnek a konyhában, valamivel nagyobb sikerrel, mint, amit a pályán elértek. Tény, hogy eddig Magyarország áll a legkevesebb kapott gól tabella élén a világbajnokságban, de élek a gyanúperrel, hogy ezt a statisztikát végig tartani tudjuk, lévén ki sem jutottunk. A neten sem nagyon lehet megkerülni a témát, minden hírportál fejlécén az eredmények virítanak, meg a mindenféle színes újdonság, mint például az eltűnős spray, amivel a sporik fújják fel a vonalat a sorfalnak. Ez feltételezem valami visszabutított Rexona 48 órás deo lehet, mert csak 2 percig tart, ráadásul látszik is...biztos valami fejlesztési zsákutca ez a termék, de itt pont kapóra jött. Nem baj, már csak egy hónap és vége van.
Véget ért az iskolaszezon is, végre nem kell korán kelni...ja nem, már 7 éve, hogy végeztem, szarügy, marad az 5:30. De legalább a buszon mindig lesz elég hely és egy csinos lánynál már nem feltétlenül kell találgatni, hogy van-e már 18 éves (na nem mintha ez lett volna eddig a visszatartó erő, simán csak papírkutya vagyok még mindig), mert mostantól megritkul a fiatalság, este benyesnek, másnap meg elvannak a macskajajjal, hogy este újrainduljon a körforgás. Nem is értem, hogyan voltunk képesek évekig ezt csinálni főiskolán, sok mindent kibír az ember szervezete, az már biztos. A nagyobb gond, hogy az iskolaszezonnal együtt az uszoda is be fog zárni záros határidőn belül, így át kell nyergelni a bringára szó legszorosabb értelmében, úgyhogy most már kénytelen leszek a hiányzó hadifelszerelést beszerezni, mert a végén még testmozgás nélkül maradok. Lányos alakomat meg kell tartani, hisz idén még strandon sem mutatkoztam, kivéve a Széchenyi fürdőt, de akkor még távolról sem voltam ennyire jó formában (mielőtt bárki beszólna csak jelzem, hogy a gömb is egy forma) és különben is egy istennővel voltam, úgyhogy ott főleg én voltam marha büszke magamra, hogy milyen jó csajjal jelentem meg nyilvánosan. Úgyhogy megyek is gyúrni, este meg még döcögni is kellene egy kört nyugdíjas tempóban, hátha szembetalálkozok életem értelmével, akit vagy az oxigénhiány, vagy a beszariságom miatt úgysem tudok/merek majd megszólítani.
