Mindenki emlékszik még Al Bundyra, ugye?! Ő kezdte mindig így a sztorikat egy borzasztó munkanap után, amin végül csak nevetni tudtunk és örültünk, hogy nem velünk történt meg. Ma a melóban az összes nagyseggű most akart cipőt venni, ha ebből az analógiából indulok ki és én voltam a cipőboltos. Már igazából nem is a munka mennyisége, hanem az a félelmetesen nagy sötétség és hozzá nem értés fáraszt le, ami gyakorlatilag mindenfelől árad felénk, amit igazából minden vezető nagyívben leszar, mert amíg dől a della, addig semmi probléma nincs, mi meg már eddig is békaperspektívából (egész pontosan nem sokkal a segge alól) szemléltük az eddigi helyzetet, az orrig érő hígtrágya szint már igazából nem oszt, nem szoroz, kezdünk a szaghoz is hozzászokni. Úgy várom már, hogy valaki megunja ezt az egészet és megköszönje a részvételt (és titkon remélem, hogy ez én leszek).
Túl vagyunk az idei első közös könyvrendelésen is, aminek köszönhetően immár négy kötettel több elolvasatlan könyv van a polcomon, legközelebb időkibővítő-kézikészüléket fogok rendelni, hogy valamikor legyen is időm feldolgozni őket. Ha hazaérek még erősen offos vagyok, valami szellemileg elfogadható, egyszerű TV műsorral szoktam visszahozni magam az emlősök szintjére, gyakorlatilag csak elalvás előtt jutok megint az apróbetűk környékére, de ebben már benne is van a bukás előszele, hiszen 5 perc után olyan mélyreható fáradtság vesz rajtam erőt, hogy a következő emlékkép az, hogy a nyáltól az arcomra ragadt lapokat próbálom lefejteni magamról 3 órával később az éjszaka közepén. De legalább nem kell könyvjelző, elég megkeresni a kissé hullámosabb oldalt, bár 3 nap után már komoly kihívás megtalálni, hogy akkor hol is tartottam, sőt, ha nagyon seggnyalós állapotban vagyok, akkor ipari mennyiségű nyálat vagyok képes kiválasztani, így egy egész Révai nagylexikon sorozatot gallyra tudok vágni minden erőlködés nélkül.
Tegnap megrendeltem végre a hiányzó biciklis cuccokat is (természetesen egy készlethiányos, ami jelentősen megnöveli a kiszállítás várható időpontját, nehogy már egyszerű legyen), ennek köszönhető, hogy mától ismét nyálkássá vált az időjárás, bízom benne, hogy most már télig ez lesz. Ha kell simán pacallá áztatom magam, csak hogy villogjak majd az új szerzeményekben, velem nem fog kibaszni az időjárásnak nevezett természeti anomália (ez lehetne egy női keresztnév is, az Amália mellé...). Még ma futni is akarok, de amikor hazaértem az egész napos borult idő után verőfényes fullasztó légkör uralkodott, most meg megint kezd minden elborulni, mint az agyam a nap folyamán. (update: időközben el is kezdett esni, hurrá!) Hányinger, hogy már napon belül is képtelen következetes maradni az időjárás, megint ezerféle ruhaneművel kell grasszálni, ami általában megmarad hurcibálás szinten, mert persze akkor nem esik, ha van nálad bármi vízálló (kivéve persze a szemfesték, mert az akkor is elfolyik), de amint véletlenül otthon felejted (rosszabb esetben a buszon), akkor szinte mérnöki pontossággal akkor hullik az első kis csepp a fejedre, amikor szabad ég alá kerülsz, és rögtön ezután a következő százezer, ami a legjobb nedvszívó ruhádnak köszönhetően 5 másodpercen belül egyenletesen oszlik el a teljes testfelületeden. Na ezért kell szálkás testalkat, hogy legalább pacallá ázva is horzsoljon a megjelenésünk.
