(Visszaesett az olvasottság, ami már csak azért is meglepő, mert volt honnan visszaesnie. Hát ezért tépem én itt az ujjaimat, hogy aztán ne érdekeljen senkit?! Leülhettek, egyes!)
Nem az autóval menőzök két keréken, mint a Knight Rider, csak beindult a bringaszezon. Ezzel az időjárás ugyan nem mindig ért egyet, de hát ugye nem lehet mindenkinek egyszerre igaza. Az már egészen biztos, hogy az eddig komfortosan kipárnázott, jelenleg jelentősen leredukált seggem nagyon elszokott a papíron szintén kipárnázott (zselézett) nyeregtől, kissé olyan a mozgásom most, mint egy csípőficamos, kezdő buzinak, mázli, hogy egész napos ülőmunkám van, így egy másodpercet sem tudnak pihenni az ülőgumóim, de a szezon végére biztosan hozzászokok. Mivel a Balkán továbbra sem az Uniós alapokból építkező, határtalan felújítási hullámok epicentruma, így az út, ahol zötykölődni vagyok kénytelen, még a tavalyinál is siralmasabb állapotban van, ami addig nem is tűnik fel senkinek, amíg autóból szemléli az elsuhanó tájat, ellenben ha a szart és/vagy a vesekövet rázza ki az emberből az út széle, az rázós perceket tud szerezni a szó legszorosabb értelmében. Ehhez még ugye hozzájön, hogy a biciklis továbbra sem egyenrangú fél az autósok számára és a kerülési távolságot annyira redukálják, hogy a gatyám szélével már pont le tudom húzni a port a kocsik jobb oldaláról, miközben próbálom kerülgetni a kátyúkat, vagy az aszfalt felgyűrődéseket (minden bizonnyal egy nagyon komoly tektonikus lemeztalálkozás fölé építették a Békéscsabát Újkígyóssal összekötő nyomvonalat, mert ennyire még a villamossínek sem púposodnak fel Pesten a rekkenő 40 fokos hőségben, mint itt a kövesút). Az idei év hozadéka, hogy ideális körülmények között (viszonylagos szélcsend, kevés halálos veszélyeztetés a négykerekűek által és a menetrend szerinti buszjárat lökhárítójába kapaszkodva) kiváló induló szintidőket produkálok, rögtön elsőre 1 percet vertem a tavalyi legjobbamra...látszik, hogy 15 kilóval kevesebbet kell magammal hurcolnom. Persze az ideális körülmények kategória ritka, mint békán a toll, de annak kell örülni, ami van...mondjuk a ma reggelnek kifejezetten nem örültem. Mostanság 10 perccel korábban kelek, hogy az égre és a telefon időjós applikációjára tekintve fel tudjam mérni, hogy érdemes-e két keréken elindulni aznap, vagy inkább ernyőt keressek. Majdnem tiszta égbolt fogadott, így optimistán vágtam neki a közel 16 km-es távnak, ám az út felétől olyan szembeszélbe ütköztem, hogy jó hangosan elküldtem a kva anyjába (mintha ez bármit is segítene), ám 10 perccel később úgy látszott célt ért a jókívánságom, mert enyhült a légáramlat ereje. A statisztikákat ismerve sejthettem volna, hogy ez nem lehet ennyire egyszerű, úgyhogy jutalomból elkezdett esni az eső és ekkor még egy negyed órára voltam kb a célállomástól, szal diszkréten felszívtam magam, csak nem ideggel, hanem esővízzel. De hála Aigner Szilárdnak délutánra helyreállt az egyensúly és hazafele már újabb egyéni rekordot sikerült kihajtanom magamból, sőt talán jövő hét közepére az új cuccok is megjönnek végre, ha minden igaz. Ennél jobb már csak akkor lenne, ha most péntek délután lenne.
A telefon hál istennek nem játék, egyenlőre nagyon meg vagyok vele elégedve, telefoncsörgésben simán tudja, amit a korábbi, ellenben a GPS 3 másodperc alatt jelet talál, nem veszti el a jelet 3 cm-ként és atompontosan mér (gyakorlatilag eddig 10 méter különbség volt csak a kaputól kapuig tekerések között és az is csak egyszer fordult elő), a gyári headset tragédia (olyan nagy a fülhallgató része, hogy szerintem egy elefántra tervezhették, az én kis kagylóimba csak féloldalasan férnek el) úgyhogy valami okosat még izzítanom kell helyette, az aksi bivalyerős (már két napja nyúzom: mobilnet, zene és GPS jövet-menet, egy kis játék és még mindig 56%-ot mutat), a kijelzőt még szokni kell, mert másfélszer nagyobb az eddiginél (bárcsak a fizum is így nőne). Ha valaki éppen telefoncsere előtt áll csak ajánlani tudom: LG Optimus F6.
