Csak azért tettem fel töltőre a telefont, mert nem hiszem el, hogy 5 napig bírja viszonylag tartós használat mellett, bár bebaszna, ha már most rossz lenne a töltöttség kijelzője...mint a Hondaban az üzemanyagszint mérő. Állítólag amikor kigyullad a kis lámpa (amit eddig még soha nem mertem kivárni) még van benne 7 liter, amivel még elmész a világ végére meg vissza, de olyan alacsonyan állt már egyszer a mutató mindenféle kislámpa nélkül, hogy kezdem azt hinni vagy nem is volt benne soha ilyen visszajelző fény, vagy simán kiégett...esetleg a színtévesztésem miatt nem látom, még akkor sem, ha üvölt, hogy benzin kell belém, köcsög!!! Szóval még mindig minden működőképes, már csörgött is többször (már azt hittem nem tudnak hívni), bár rögtön elsőre fogalmam sem volt, hogy az enyém az, úgy szóltak rám, hogy vegyem már fel (szentül meg voltam győződve, hogy beállítottam a régi csengőhangomat, de nem), másodjára meg már annyira figyeltem a kijelzőre, hogy akkor is fel akartam kapni, amikor a padtársam telefonja szólalt meg...hiába, öregszek, nem értek én ezekhez a modern kütyükhöz.
Megvolt az éves autó szerviz is, most már halálos nyugalommal indulok el nyaralni (már csak két hetet kell aludni), sőt még egy assistance szolgáltatást is sikerült nekik mindenfajta erőlködés nélkül eladni nekem (éves szinten csak 6.200 Ft, szinte ingyen van), de így legalább ha bárhol meghal alattam a technika (bár a Honda legendásan soha a büdös életben nem robban le), akkor tök ingyen beviszik a legközelebbi márkaszervizbe, legyen az bárhol az országban. Mivel a Skodával kétszer is sikerült lerobbannom, ebből egyszer a világ végén, a semmi közepén, ahonnan számla nélkül is 13 Mátyás királyba került csak az, hogy lakott településre vigyék a szekeret, így kövezettek meg, de én sokkal nyugodtabb vagyok így, még ha baleknak is tartotok. Más meg TV shopos varázsfelmosóba öli a pénzét, én meg lévén nem mosok fel, csak nagyon indokolt esetben (mondjuk ha a DNS nyomokat kell eltüntetnem egy tömeggyilkosság helyszínén), így másba tolom a pénzem, ha már lakásra soha nem fogja futni (hiába alig költök valamire egyszerűen nem emelkedik a számlám egyenlege exponenciálisan, bár ehhez gondolom köze van annak, hogy 5 éve nagyjából pont ugyan annyit keresek, ellenben az összes szolgáltatás és megtakarítás inflációkövetően szedi tőlem a negyedéves díjakat, így gyakorlatilag évről évre egyre kevesebb pénzem van...úgy érzem lassan tényleg váltanom kell, mert lassan komoly pénzeket kell orvosokba ölnöm, ha ilyen ütemben követik egymást a munkahelyi agyvérzések...még az álmoskönyvek szerint is rosszat jelent, ha egy agyvérzést nem szívinfarktus követ).
Tegnap nem figyeltem eléggé, így sikeresen bevontak a fiatalok a ház körüli munkákba, a délután felét a meggyfa ágai között töltöttem egy bolynyi hangya, néhány gyanús méh és madarak társaságában. Le kellett már szedni, nehogy a szárnyasok zabálják fel a termést, de persze a földről viszonylag elenyésző hányada volt elérhető, így elsőre alumínium létráról, majd a kétágú égimeszelőről lehetett figurázni az ágak között, amik vagy a vesédet szúrták fel diszkréten sasliknak, vagy a szemedet próbálták kiverni, úgyhogy mire végeztünk anyuval én már 90%-os rokkant voltam. Na ezért veszélyes kimenni a szabadba: friss levegő, napsütés, flóra és fauna, miközben bent a hűvösben lehetne délutáni szundizni. De legalább lett belőle süti (azt azért tudom értékelni), holnap készül egy emberes adag dzsem, jut a fagyóba is, hogy a hideg téli napokon is legyenek készletek, nekem meg nem mondhatják, hogy soha nem segítek a kertben (teszem hozzá én nem akartam kertet, de akkor még nem volt szavazati jogom, amikor kiköltöztünk ide az isten háta mögé, most meg már rég le van zárva a szavazás).
