Ne, ne, neeeeeeeeeeeeeeeeee! Miért én???? Még olyan fiatal vagyok, még annyi mindent nem csináltam...Az idő tényleg relatív és most nem csak azon múlt, hogy a budiajtó melyik oldalán toporog az ember, pikk-pakk eltelt két hét...Mondanám, hogy Einstein megdögölhet, de csúnyán elkéstem ezzel a jókívánságommal. Holnap vissza kell mennem dolgozni, a szabadságom, ha úgy vesszük pénteken véget ért, ma meg már a hétvégének is kampó, úgyhogy holnap jön az elkerülhetetlen, komolyan mondom egy beöntésnek is jobban tudnék örülni, pedig az szar. Szó szerint! Élek a gyanúperrel, hogy holnap az első 10 percben alapjaiban dől össze az elmúlt két hét pihenése, megy az egész a tenger fenekére, mint Atlantisz, de ígérem azért még mosolyogva fogok belépni, de hogy ez meddig tartható fenn, arra nem tudok garanciát vállalni. Pedig egész jó volt ez a hét is: rengeteg értelmes műsort sikerült elkapnom napközben a tévében (úgy látszik az agybomlasztókat adják esténként főműsoridőben, hogy a munkából hazatért agyhalottakat könnyebb legyen manipulálni...ez a szabadkőművesek ármánykodásának eredménye, ebben egészen biztos vagyok, legalábbis van egy munkatársam, aki mindent - de szó szerint mindent - az ő nyakukba varr), haladtam az olvasnivalókkal, kipróbáltam az új futós cuccaimat (fain fülhallgató karra szerelhető mobiltokkal, amiben úgy festek, mint egy profi) sőt elgondolkodtam, hogy félmeztelenül kellene egyszer elindulni, elvégre már csak kinézek valahogy, de ha nagyon felbátorodok (nem fogok!), akkor még Donald kacsázni is lehet. Végre ismét tudok zenét hallgatni menet közben, kizárva így a külvilágot, úgyhogy lehet, hogy jobban érzem magam és a tempót is könnyebb tartani, de hatványozottan megnőtt az elütésem kockázata. Azért bízom benne, hogy egy nagyon csinos és gazdag lány próbál meg kivasalni, de csak annyira, hogy ne kerüljek tolószékbe egy életre, éppen csak kipattanjon a szikra közöttünk, esetleg, ha mégsem olyan dekoratív, akkor egy csúnya kártérítési per, mert nekem is élni kell valamiből. Ma még a szívem csücske is beugrott egy percre (szó szerint, bár az ugrás csak képletes, de az időintervallum stimmel), "sajnos" a család előbbre való volt, most rám jutott kevesebb idő, de azért le lett spoilerezve a felsőtestem, csak, hogy érezze miről is csúszott le...de ami késik, nem nyúlik.

Az építési munkálatok hál istennek megrekedtek, így az utóbbi 3 napot békében tölthettem, a baleseti sebészet dolgozóinak legnagyobb megkönnyebbülésére. Az építőanyag hegyekben áll a hátsó udvaron továbbra is, sőt nyomokban még a vakondok is a felszínre törtek szétnézni, hogy mitől nem tudnak akárhol kupacokat túrni, úgyhogy a felújítások kötelező kupleráj díszlete megvan és jó magyar szokásnak megfelelően nem csak ránézésre, de gyakorlatilag sem történik semmi. Még folyik a tendereztetés, hogy ki fogja kevesebb pálinkáért megcsinálni a szakértői részét a munkának, szoros a mezőny, csak arra kell figyelni, hogy az elfogyasztott alkohol mennyisége ne befolyásolja jelentősen a szakértelmet igénylő részét a munkálatoknak, épp csak a kellő üzemanyag legyen meg a tökéletes befejezéshez...bár nem tudom melyik az az állat, aki az amúgy is pokoli hőségben még benzint akar önteni a tűzre, de ugye ki vagyok én, hogy bíráskodjak bárki fölött, hiszen én burkolni nem tudok és a pálinkát is rühellem, a napra meg pláne nem járok, még a végén foton megy a szemembe...minden bizonnyal ezért dolgozok egy rohadt mély és sötét bányában.