TEGNAP OLYAN SOKAT VOLTAM BEKAPCSOLT IPARI FLEX KÖZELÉBEN, HOGY TUTKÓ MARADANDÓ HALLÁSKÁROSODÁST SZENVEDTEM...AZÉRT IS ÍROK ILYEN HANGOSAN. Végre sikerült megkezdeni, sőt befejezni egyazon napon a hátsó terasz burkolását, ami előzetesen csak annyival kecsegtetett, hogy lőttek a szombatom nagy részének, vasárnap pedig korlátozottan leszek mozgásképes, mivel teljesen kikészül majd a talicskázó és térburkolókő-pakoló izmom...és tényleg. Szóval már ugye hegyekben állt az építőanyag, a lövészárkokat már kiástuk korábban (a felszín alatti munkálatokban pedig aktívan részt vett a környék teljes vakond populációja), már csak egy mesterember hiányzott, akinek a keze alá lehetett dolgozni. Szombat reggel be is futott a műszakvezető (ez volt Máté) és a kőműves, hogy na akkor zuhanjunk neki, mert nem lesz belőle soha semmi. Jól felkészülten persze semmi nem volt kirámolva a teraszról, szal nulladik lépésként ki kellett venni a kanapét (ne kérdezzétek, minek van kanapé egy nyitott teraszon, nem volt máshol hely neki) meg minden szart, ami éppen ott esett ki a kezünkből az elmúlt évek során. A szegőköveket pikk-pakk lehelyezték a fiúk, mialatt én jó hangulatban homokot hordhattam a tánctérre, megágyazva a köveknek. Hál istennek éppen elég nedves volt a homok ahhoz, hogy majd összeszarjam magam a vödör súlya alatt, de végülis csak 15-öt kell fordulni, amiből a burkolóanyag lerakásának felénél kiderült, hogy sok, úgyhogy lehetett kihordani. Mivel a lehető legbonyolultabb alakú követ sikerült kiválasztanunk és a terasznak nemcsak, hogy 4 oldala volt, de még egy nyomoronc lépcső is belógott, na ott lehetett szabásmintázni. Itt derült ki, hogy ki az, aki csak puskázott mértan órán a padtársáról és ki az, aki álmából felkelve is ki tudja számolni egy csonka pentadodekaéder testátlóját. Az elején persze csak mindent fél centivel, vagy annyival sem sikerült elszabni, de összességében ez pont elég volt ahhoz, hogy dinamikusan fogyjon az alapanyag és a hallóképesség, hogy a teljes szomszédság türelméről ne is beszéljünk az állandóan kerregő flex és konstans kavargó porfelhő miatt. Félidőben én már csak feliratozva értettem a többieket, Máté úgy festett, mint egy görög szobor a Pantheonban a rárakódott kőportól, a szaki meg szerintem rég elküldött minket titkon az anyánkba. Dél körül bementünk enni (vagyis inkább elhúzták mögöttünk a hátteret), de jó legalább lehet szusszanni...aha, ahogy azt Móricka elképzelte. A levest egyszerűbb volt úgy megenni, hogy arccal előredőltem a tányérba és levegővétel közben szívtam magamba a húslevest, az oldalassal szemben meg csak nagy nehezen sikerült a javamra fordítani a csatát. Máté gondolta ledől, amíg én mosogatok és visszaér a délutános műszak, de még csak le sem ért a mosogatóvíz a szennyvízgyűjtő főcsatornába, már munkavédelmi kesztyűben voltunk mind a ketten. 30 téglával a vége előtt kiderült, hogy hiányzik 30 tégla. Mivel megrögzött antialkoholista vagyok és jó szokásom szerint ebédhez megint nem ittam étvágygerjesztőt, így rám esett a választás, hogy bekocsikázzak Csabára 30 hiánypótló tételért, mert hát ugye csak be kéne már fejezni, ha már belekezdtünk. Attika beöltözik, levakarja magáról a dzsuva 70%-át (a többit majd eltakarja a ruha), elhányunk mindent a bejáróról, mert hát ugye főleg oda pakoltunk mindent, ezer fokban be a városba, OBI, kiskocsi, lepakol kövek, fizet, bepakol autóba, kétezer fokban vissza, itthon kipakol, folyt köv. Majdnem minden megmozdulásom után az volt a zárómondat, hogy még ezt az egyet csináljam meg, utána én kész is vagyok aznapra. Ez valami nagyon szemét tudat alatti ösztönző szöveg lehetett, mert ezután még vagy 5 különböző feladatot kaptam (természetesen mindegyik végén a varázsmondattal), úgymint: építőipari hulladék összeszedése és eltüntetése, maradék homok áttalicskázása A-ból B-be, száraz homokkal és seprűvel való felület és hézagkezelés az teljes elkészült teraszon (mivel ez utóbbira már alig volt energiám - nem is értem mi lett volna, ha nem is edzenék rendszeresen - így most is nyomokban igénytelenül fest az összkép, de egyszer majdcsak elviszi a szél a maradékot, nem?). Csak, hogy lássátok, hogy milyen szép lett (az a sok szar rajta a homok, majd bedolgozom a rendszerbe, ha nem lesz ilyen mocskos meleg...a színek elég fakóak, de lesz ez jobb is, ha nem árnyékban meg telefonnal készítek képeket, akit meg érdekel élőben jöhet nyugodtan, csak legyen itthon valaki, aki beengedi):

Ja igen visszatérve a pénteki esernyőmentes kísérletre: hazafele menet soha nem látott felhőszakadás vette kezdetét, de valahogy sikerült úgy kijátszanom a rendszert, hogy mire leszálltam a buszról, már csak nyomokban csepergett, és csak akkor kezdett rá újra, amikor már ismét fedett helyen voltam. Egy nagy kövér öngól Természetanya!!!