Az egész napos monitor előtt üldögélés és apró betűs, instant hányingerfokozó olvasgatás (értsd munka), majd az ezt követő masszív NFL mérkőzés bámulás okozta bevérzett szempár egyetlen előnye, hogy tartós szerelembe esés nélkül is rózsaszínben látom a világot a nap jelentős részében. Mivel az agyam tisztában van vele, hogy ez csak optikai csalódás, így sokat nem lendít a hangulaton, de majd ráállok jobban a tudatmódosító szerekre (a technokol már elég drága, de van egy rolni celluxom, alapjaiban véve biztos az is ugyan azt tudja, esetleg maradnak a nem kifejezetten postatiszta bélyegek, hátha az egyik super Marios véletlenül varázsbélyeg...bár ebben a technikai világban már maximum az e-mail cc sorát tudom megnyalni, ha valahogy párhuzamot akarok vonni a csigapostával). A városban járva-kelve (értsd zombiként végigcsoszogva reggel a főutcán a rám váró munka okozta lelkesedésből, délután a teljes anyagi megsemmisülés eredményeképpen) ma vélhetően a "spóroljunk nyugdíjat az államnak - profi járókelők a forgalomban" világnap lehetett, vagy iszonyat tökösben nyomta mindenki ma a közlekedést, fittyet hányva a négykerekűekre. Az egyik papa már helyből járókerettel lendült neki az út átszelésének, tette mindezt alig 5 méterre a zebrától párhuzamosan, super slow motionben jobbra és balra pislantva, mintha ránézésre meg tudna bármit is állítani, ami gyorsabb egy lehulló falevélnél. Ha kicsit messzebbről néztem volna tuti kiderül, hogy igazából a háttér renderel nagyon lassan mögötte, mert ilyen tempóban nem is lehet anélkül mozogni, hogy ne esnél el, mint amikor a cangával próbálsz méltóságteljesen egyensúlyozni a piros lámpánál, de mivel tök béna vagy, a melletted álló autó motorháztetejére támaszkodva próbálsz egy biztos pontot találni az imbolygó világban, de a sofőr éppen ezt a pillanatot választja egy fél méteres tolatásra, ezzel lehetőséget biztosítva neked egy tökéletesen kivitelezett leszúrt Rittbergerre kerékpáros dupla lutz-cal. A másik hullajelölt szerintem aktív korában földmérési jeleket tehetett le, mert kiválasztotta azt a két legtávolabbi pontot az utca két oldalának járdája között, amit még a 200 dioptriájával nagy magabiztossággal látott és egy olyan lapos szögű átkelésbe kezdett, hogy ennyi erővel végig is sétálhatott volna a főutcán az út kellős közepén. A hadművelet akkor csúcsosodott ki, amikor elérkezett az Obi előtti kanyarodósávba, ahol főleg a tanulóvezetők szoktak garázdálkodni. Istennek hála éppen érkezett egy nullkilométeres játékos, aki egy 5-tel bevett kanyar után csak pislogott, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, amikor szembe találta magát egy nála csak egy kicsivel lassabb, de annál agresszívebben közeledő kétlábúval, aki nem gondolkodik sávváltásban, így elsőre szerintem szentül hitte, hogy a járdára fordult be és várta, hogy az oktató mikor tépi le a fejét jó hangulatban. Persze mind fel lettek volna háborodva, ha esetleg kivasalják őket, vagy nagyon finoman rájuk dudálnak, hogy húzzanak már a picsába ezzel jelezve, hogy nem feltétlenül a megfelelő helyen téblábolnak, ejnye-bejnye. Mi meg csodálkozunk, hogy egyre kevesebb a magyar, meg hogy hova tűnik az a hatalmas nyugdíjalap, ha ilyen hullajelöltek mászkálnak mindenhol...