Tegnap megint kertészeti munkára fogtak be, nem volt más választásom. Na jó, ez így nem igaz, alternatívaként feldobták, hogy vegyek részt két kacsa (nem kórházi) statáriális kivégzésében, de úgy voltam vele, hogy a növények irányába kevesebb empátiám van, mint az ártatlan kis jószágok iránt, szal maradtak a flóra képviselői. Nincs nekem semmi bajom az állatokkal sem, de jobban szeretem őket hasábkrumplival, már feldolgozott állapotban betolni, amikor már nem tudnak a Disney-s kis gombszemükkel ártatlanul rám nézni, így a lelkiismeretem is békében nyugodhat. Szóval cirkot kellett vágnom (ez kell a cirko-fűtéshez), hál istennek csak két sor volt és egy nagyon villám gyorstalpalón megtanultam, hogy hogyan is kell csinálni. Meg volt a kockázata, hogy esetleg kárt teszek magamban, mert egy bazi éles metsző ollóval kellett gépészkednem és bár volt rajtam munkavédelmi kesztyű, de az csak a helyén tartotta volna átmenetileg a lemetélt kisujjamat, ha esetleg valami rosszul sülne el. Mint kiderült a kertben viszonylag kevés hipoallergén anyag van, én meg a növényekkel általában úgy kerülök a legközelebbi kapcsolatba, ha egy gyökérrel beszélek, így a bőröm nagyon hamar feladta a hiábavaló küzdelmet az ismeretlen környezetben. Emberes nagy piros, viszkető foltok éktelenkednek az alkaromon és még csak azt sem tudom, hogy mi okozta, annyi mindennel sikerült kontaktusba kerülnöm. Remélem csak azt vágtam ki, amit kellett, ugyanis tömött sorokban voltak kísértetiesen hasonló, de egészen más hasznosítású növények a légtérben, de próbáltam kaptafára kivégezni az áldozatokat, az előre meghatározott egyenes nyomvonalon. Max legközelebb nem bíznak rám ilyen komoly feladatot (ez eszembe juthatott volna hamarabb is, a tökéletes stratégia lett volna).

Kicsit újítottam a mindennapi testedzésen is, új gyakorlatokat vezettem be (az izommemória miatt néha frissíteni kell, mert több kárt okozok, mint hasznot, ha mindig ugyan azt ismételgetem) és mivel nem kérdeztem meg előtte sem a kezelőorvosom, sem a gyógyszerészem, hogy a személyi edzőmről ne is beszéljünk (ugyanis nincs), így most ismételten olyan helyek fájnak, amik eddig nem, mert kiderült, hogy szinte mindenhol vannak izmok, amiket eddig nem is használtam. Ennek eredményeként egy kissé stop-motion-ös a mozgásom, mert a nevezett izmok valahol a forgóm körül helyezkednek el (nem a hajamban lévő forgónál, hanem combmagasságban), amik sajnos részt vesznek a járásban, úgyhogy kicsit vadnyugatosan, nagyterpeszben, olyan párbajozós-cowboyos pózban tudok csak közlekedni...necces lesz így holnap futni menni, de mint tudjuk: no pain, no gain, sőt még meg is gondolhatom magam holnapig, elvégre szabad országban élünk. Különben is az vesse rám az első követ, aki többet sportol egy héten, mint én (Edit kizárva a kődobálós játékból, mert ő egy nap alatt többet fut, mint én egy héten, szóval inkább megelőzném a komolyabb testi erőszakot)...ja és a busz után futás nem számít, mint ahogy a sakk és a sörkorcsolya sem sport! Közeledek a harminchoz, úgyhogy el kell érnem azt a végleges életvitelt, aminek 30 után állandósulnia kell az álmoskönyvek szerint, még van 6 hónapom a tökéletes életet felépíteni, gondolom sétagalopp lesz, ha 29 év alatt képtelen voltam elérni...nagyon hamar kell egy shortcutot találnom, különben újabb ötéves tervbe kell belefogni, de ennyi határidő tolás utoljára a szocializmusban volt menő, szal össze kell szednem magam.