Igen, jól sejtitek! Tehetségkutató gyalázkodás következik (előre is elnézést a fanatikusoktól), mert nézőpontom szerint évek óta sikertelen az expedíció, de mivel dől a della belőle, így újabb rókabőröket nyúznak le a jól bevált külföldi licencekről. Most már évente kétszer választják meg az év hangját (természetesen csatornánként) és, aki már esetleg befutott és azzal a lendülettel ki is égett, az elmehet bohóckodni a közszolgálati tévébe, hátha kijut az euroillúziós dalfesztiválra. A kereskedelmi tévéken meg megy a szokásos menetrend: egy jó vígjátékkal ellentétben itt a bakiparádéval indul a műsor, bemutatják az összes olyan balfaszt, aki csak annyiban különbözik tőlem, hogy azt hiszik magukról, hogy ők a következő Elvis (nekem maximum a hajam és a barkóm emlékeztet mostanság a királyra), vagy legalábbis a jófej barátaik, akik túl beszarik a szemükbe mondani, hogy inkább hegesztenének védőpajzs nélkül, mint hogy egy percig is tovább kelljen hallgatni őket, szemrebbenés nélkül hitették el velük, hogy jövőjük van a popszakmában. Még ez a rész mókás is szokott lenni, de az első két széria után már nem hittem benne, hogy meg tudnak újulni, úgyhogy csak feltételezem, hogy ugyan azok a szerencsétlenek próbálnak szerencsét minden évben, bízva benne, hogy a globális zajártalom annyit rontott a "nagyérdemű" zsűri hallásán, hogy talán átcsúsznak végre az első körben. Ezután a kiválasztottakat magukkal viszik a mittomén milyen házba, ahol aztán megmutathatja mindenki, hogy mire képes (mindenki gondoljon, amire csak akar, én is szabadon engedtem a képzeletem...). Aztán a végén benyögik, hogy ki az, aki jöhet az élő showba, de a koreográfia ugyan az, mindegy, hogy mi a végkimenetel. Egyszer próbáljátok ki, hogy lenémítjátok a tévét és megpróbáljátok kitalálni, hogy kinek jött be az élet és ki került megint szakadékban hátszéllel a szopórollerre. Képtelenség eldönteni, mert ugyan úgy taknya nyála összefolyik az összes kis szerencsétlennek, akár továbbjutott, akár mehet vissza a szürke kis életébe, a szokásos mókuskerékbe (ja bocs, mégsem, hiszen azt hitte most váltja meg a világot, így rögtön a válogató előtt elküldte a főnökét a picsába, így már csak a maga mögött hagyott hidak szenes maradványait szemlélheti, miközben regisztrál a munkanélküli irodában). A zsűri is maga a megtestesült zenei felső tízezer, akiknek a legerősebb hozzászólásuk az, hogy milyen jó volt a koreográfia és a jelmez is nagyon tetszett, miközben a kornyikálásra kellett volna valamit benyögni, de ezt a részt elütik a jól bevált "nagyon aranyos és szerethető voltál" szófordulattal, meg hogy olyan magas színvonalat képviselt a produkció, hogy az egy nyugat-európai színpadon is megállta volna a helyét...hát persze, valószínű ezért ugrabugrál ebben a műsorban, mert nemzetközi színvonalat képvisel. Én meg fel nem fedezett kárpitos vagyok, a szögbelövők Peléje. Ahogy a mostani cikkeket olvasgattam a témában sajnos eltolódni látszik a tendencia a megjelenésre, újra a falábú kirakatemberek korát fogjuk élni, mert lássuk be: aki csúnya, de jó hangja van, az vagy szinkronszínész lesz, vagy a Kossuth rádióban fog elhelyezkedni. Aki szép és nincs hangja, az reméljük inkább bikinimodell lesz a férfiak nagy örömére, de ha nem, akkor jaj a világnak, mert bizony zenei pályára fog lépni. Mert kire szavaz a nép?! Akinek nagy melle van, ki meri tenni és esetleg kiderül, hogy korábban pornózott (mindenki pornózott korábban, csak nem mindenkiről derül ki...én is rejtegetem a felvételeket, amíg be nem futok). Az egyszerűség kedvéért a bemutatkozó kisfilm helyett egyből lehetne valami hardcore anyaggal megalapozni a helyét a legjobb 10 között, akkor már az sem baj, ha intonálási gondok vannak, hiszen a zacskós mikrofont jól kezeli még kamerák előtt is, sztárnak született. Aztán ugye vannak a srácok, akik ezekkel a lehetőségekkel nem élhetnek (na jó, élhetnek, de ez esetben jelentős hátrányból kell nekifutniuk, mert az ilyen jellegű másságot csak a stílusszakértőknél és stylistoknál tolerálják), úgyhogy nem árt, ha tragikus sorsú családból jöttél, tavaly utolsó előttiként estél ki és most a megrázkódtatásból felállva ismét megpróbálod megvalósítani az álmod, vagy csak simán hajbeültetésre gyűjtesz, hogy végre ne hívjon mindenki seggfejnek. Alapvetően két dolgot kell tökéletes szintre fejlesztened: mindig csillogjon úgy a szemed, mintha vöröshagymát szeletelnél, de szigorúan könnyek nélkül (kivéve, ha valami megrendítő dalt választasz, akkor kifejezetten dőlnek a szavazatok, ha rinyálsz, mint egy fürdőskurva...csak ki ne derüljön, hogy a légkondira, esetleg a macskaszőrre vagy allergiás és nem a sírástól vörös a szemed) és legyen egy csibészes, olyan "dugnálak, mint a lopott biciklit" mosolyod, mert attól, minden potenciális szavazó lánykának nyomban nedves lesz a bugyija, és akkor is rád szavaznak, ha csak annyit hallottak az előadásodból a köldökig kivágott pólód miatt, hogy bla-bla-bla-szeretlek-bla-bla-bla-ne hagyj el-bla-bla-bla. Ugye, hogy nem is nehéz sztárrá válni, jövőre találkozunk a válogatón!