Én legalábbis az original mondásban szereplő aranytömbökkel egyenlőre nem találkoztam, ellenben az óraátállítás miatt, kénytelen vagyok reggelente, munka előtt futni, lévén mire este hazaérek, már simán Pitch Blackeset lehet játszani. Még világosban is félek egyedül az utcán (veszélyes környéken lakunk, tegnap például a templomharangok ütötték el a delet), mert a közlekedés hierarchia egy nagyon mély pontján helyezkednek el a futók (alattunk már csak a galambok vannak), akiket előszeretettel vasalnak ki az autósok, elvégre az utat nekik találták ki, a hülye futó szaladgáljon a járdán, amit már annyira felnyomott az alatta burjánzó növénykultúra, hogy nagy odafigyelés mellett is csak annyira telik bárkitől, hogy jól meg tudja magának nézni azt a pontot, ahol kifordul a bokája. Szóval jobb félni, mint elpatkolni alapon inkább egy világosabb zónába helyeztem a heti testmozgást, némi áldozatot hozva a reggeli szeánsz kárára. A fürdőszobába csoszogás standard keretek között zajlik le, réslátás bizonytalan koordinációval kombinálva, a félkezes falnak támaszkodós gyakorlat a budi fölött, arcmosás (szigorúan kézmosás után, erre nagyon kell figyelni!), hogy legalább placebo szinten elhiggyem, hogy magamhoz tértem. Ilyenkor ám cudar hideg van még, úgyhogy annak ellenére, hogy mozogni indul az ember bizony termosznak kell öltözni. Nem termesznek, termosznak (a termosz mellesleg hőszigetelt házat építő hangya, mint ahogy a fjord egy norvég autómárka)! Persze meg kell találni a kényes egyensúlyt, mert ha Michelin emberkének öltözöl, akkor az ajtón sem jutsz ki, hiszen az előszobában végez veled a hőguta, de ha mégsem, akkor a helyi rosszarcok szednek ki útközben a pufikabátból, hisz értékes, eladható "hagyatéki" tollat tartalmaz a dzsekid. Egy szál trikóban sem célszerű menőzni, mert ekkor a hipotermia tünetei jelentkeznek még a kapu előtt és hiába sikoltozol, ekkor még bőven alszik mindenki, leengedett rolók mögött, amik jobban szigetelik a hangot, mint az Ace Ventura-s erkélyajtó (kivéve persze a kakaskukorékolást...az mindenen átüt). Mázli, hogy a legutóbbi nagy Lidl hadjárat során még sikerült kimenekítem termotrikót (van benne termosztát) meg futókabátot, úgyhogy az idei divatnak megfelelően ezeket ízléses szöszmöszmackóval, kesztyűvel és lassúkötésű sapkával kiegészítve tökéletes harckészültségbe tudom magam állítani. A gond, hogy ezen ruhadaraboktól sajnos pont olyan álmos és lassított felvétel vagyok, mint felöltözés előtt 10 perccel és hiába cseppfolyósodik a tüdőmben a kora reggeli mínusz két fokos levegő (egyesek ezt frissnek hívják, de ezt csak tankönyvekből olvasták, élőben még soha nem is találkoztak hasonlóval) nem segít magamhoz térni. Sebaj a nóta üvölt a fülemben, hogy legalább az alapritmust tudjam tartani, autók még mutatóban sincsenek az utakon és menet közben is csak megrökönyödött falulakókkal találkozok (ismertetőjelek: ezeréves, rozsdás bicikli, csíkos bevásárlócekker, üres tekintet, esetleg svájcisapka), akik nem tudják mire vélni, hogy a fiatalember (aki inkább idősnek tűnik, ha jobban megnézzük) mégis hova siet, nincs is a közelben buszmegálló...biztos rájött a szapora. Egyszer tuti, hogy ez a tudatlan tömeg jelenti majd a vesztem, amikor egy félreértés okozta lincselés keretében agyonvernek, mert ugyan sikítozott valaki, hogy fogják meg, tolvaj, csak éppen nem rám gondoltak, de ezt már csak akkor tudja a rablás áldozata megerősíteni, amikor a kondi hiánya miatt két perc késéssel érkezik csak meg a tüdejét majd kiköpve (jellemzően három doboz/nap kátrányon nevelt, hörgő mutánsok ezek, akik mellett semmi szükség ébresztőórát állítani, hiszen minden reggel pontban ötkor megpróbálnak felköhögni egy komplett szőrcsomót, esetleg egy egész macskát, amire csak a siket és nagyothallók nem térnek egyből magukhoz, de ránézésre ők is a Heimlich manővert próbálják bevetni, mire rájönnek, hogy nem erről van szó) az alig 200 méterrel messzebb lévő tetthelyre. De legalább sportos hullám lesz.