Már most komoly tolófájásaim vannak, pedig még csak a második napon járunk, szánalmas! Mintha a Sziget nulladik napján innám magam 7 napos alkoholmámorba. Milyen jól esne most egy kis joghurt, vagy valami kevésbé megterhelő kaja, de már semennyi hely nincsen, maximum a zsebembe tudok tuszkolni egy kis hörcsöglecsót. Tegnap reggel óta mi vagyunk az elrettentő példa a nagy fogyás műsorba, lángost, paprikás krumplit, halászlevet, gyöngyös levest, füstölt húsos töltött káposztát tolunk magunkba megállás nélkül, a gyomromban már kis mézeskalács emberkék vitorláznak sörtengeren, aprónak legkevésbé sem mondható töltelékeken, de mielőtt révbe érhetnének már egy újabb flottát küldök a nyomukba, mert megint enni kell. Nincs kecmec (ha valaki tudja mi az a kecmec szóljon, beszállok a bizniszbe, mert ha a mondásnak hinni lehet állandóan hiánycikk, úgyhogy egy nagy keresleti rést tudnánk ezzel a cuccal betömni), most az evés olyan, mint a Coca Cola, nem csak akkor ha szükségét érzed, hanem always (na nem a szárnyasbetét), ha nem bírod a gyűrődést el sem kellett volna kezdeni. A Jézuska is lerakta a szajrét a fa alá, aztán észrevétlenül tovább is slisszolt, az értékeket még nem ellenőriztük, de reméljük vinni nem vitt semmit magával. Ellenben hozott cserélhető lencsés sportszemüveget, amit ha az időjárás is úgy gondolja, a következő biciklis szezonban hasznosítani is tudok, végre nem fog az összes hatlábú az én retinámban pihengetni, sőt, még valamit látni is fogok a verőfényes napsütésben, sőt még este is hordható az áttetsző lencséknek hála, így nem kell állandóan Wesley Snipes féle Pengének öltözve éjszaka is napszemcsiben égni. A sütőtudományomat is megpróbálja a nővérem felfejleszteni, így befőttesüvegekben, rétegesen - és egyben rendkívül látványosan - halmozott szárazanyag hozzávalókból álló, instrukciókkal ellátott sütikezdeményeket kaptam, amiket a leírás alapján kell a nedves összetevőkkel (víz, olaj, tojás és a titkos hozzávaló - nem, nem a szeretet, hanem a zsír) elegyíteni, félelmetesen jó gyurmázós sütiket kapva ezzel, amit már csak valami hizlalóban kell meghempergetni és kisütni, aztán támadást indítani velük a jó koleszterinek ellen, éljen a koszorúér elzáródás! A névnapomra az egyik kis kalóriabombát be is fogom izzítani, mostanában már úgyis újító hullámot képvisel a konyhai szaktudásom. Olasz bőrpénztárcát is hozott a Jézuska, remélem jövőre egy hozzá passzoló platina hitelkártyát is betesz a fa alá, mert mégiscsak úgy lenne teljes az összkép. Egyelőre marad az új bankkártya, amivel már mittom én milyen ultramodern módon is lehet majd fizetni, de amíg annyi pénz guggol az egyenlegen, mint most, addig túl nagy hozzáadott értéket nem képvisel egy újabb lehetőség a nemlétező keret elköltésére. Na jó azért nem hugyoz oldalba a kutya, de a következő nagy beruházásnak már csak egy lakásnak kellene lennie, úgyhogy most 10 évig nem költök semmire és akkor nagyjából a hitel önereje meg is lesz. Ha 29 évet kibírtam itthon, mi az a maradék 10, nem igaz?! Egyenlőre csak a fél családdal lett letudva a karácsony, a másik felét még a hosszú hétvégén beiktatjuk, addig is mindenkinek további kellemes hedonista napokat, pihenést és egész évben hiányolt nyugodt perceket! Most pedig ledőlök, mert már 10 perces fájásaim vannak, holnap meg jövés-menés van, szal nem ártana összeszednem magam.