Persze, hogy a kivétel erősíti a vakbelet, egyszerre ennyi minden nem jöhet össze. Sajnos a szerencsejátékban a múlt héten is csak nettó befizető voltam és Naszály Sanyi sem járt a Balkánon, de majd ezen a héten tuti, hogy kirámolom valamelyik nyereményalapot! Már-már decemberi hangulatba is kerültem, na nem mintha esett volna hó (na jó, valamelyik reggel volt egy nevetséges réteg hó korán reggel, ami csak arra volt jó, hogy el lehessen söpörni), esetleg karácsonyi ajándékok kerültek volna elő az ágy alól (főleg pormacska telepek kerülnek elő az ágyam alól, lassan egy komplett menhelyet tudnék nyitni belőlük), vagy befagyott volna a valagam a metsző sarki, reggeli szellőben (na jó ehhez azért már elég közel álltam valamelyik reggeli kocogás közben, mázli, hogy csak a táv 3/4-én volt szembeszél, pedig 4-szer váltottam irányt, köcsög időjárás), csak a bányában lett hirtelen annyi munka, hogy csak a fejünket kapkodtuk egész nap. Persze borítékolható volt, hogy ez lesz, hetekkel ezelőtt szóltak, hogy deadline van február közepén, mindenki figyeljen oda! Oké, oké, urai vagyunk a helyzetnek, nem lesz semmi gond, tökéletes ütemtervet dolgoztunk ki mindenre, mindenki nyugodjon le a picsába! Erre tegnap mindenki magához tért a delirium tremensből, reggel meg bekanyarodott a szippantós kocsi a sarkon, hogy akkor meghoztuk a fostengert, hova önthetjük?! Gondolhatjátok, még karúszó sem volt rajtunk, hiszen még mindenki a traktorbelsőkön ringatózva itta a koktélokat, meg voltunk nyugodva, hogy nem lesz semmi, hiszen volt két hetük beküldeni mindent nyugodt körülmények között, a végtelen rommá unás kellős közepén, most már úgysem lesz semmi komoly, irány a bowling pálya, multiple high-fives. Tudom, kezeltessük magunkat, hogy ennek már sokadjára bedőlünk, de a lepényhal először, a remény hal meg utoljára. Megfeszített tempóval azért valamelyest sikerült felvenni a fordulatszámot, még a holnapi napot kibekkeljük valahogy, aztán lehet szusszanni egyet hétvégén, szundi 10-ig, zsíralapú ebéd és cukoralapú desszert elfogyasztása, némi tévé előtt tespedés, szundi uzsonna előtt, este elpusztítunk mindent, ami délről megmaradt, vasárnap press repeat, csak a szokásos egészséges életmód alapprogram. Nem bántam volna nagyon, ha még a láblóga kitart február végéig, de ez sem volt annyira rossz, így is elég nehézkesen álltam vissza a "normál" fordulatszámra, de minden további erőlködés nélkül meg tudtam volna ragadni ezen a mostani nyugdíjas tempón, nagyon könnyen tudok alkalmazkodni az ilyen jellegű megváltozott körülményekhez. De most eltesszük az úszógumikat (én már például egy éve leadtam az összeset), a maradék piát kiöntjük a csapba, felsöpörjük a konfettiágyúk után maradt kuplerájt, megássuk az új lövészárkokat, háromnapos borostát növesztünk (a lányok is, a Conchita Wurst arc az idei trend) és bevesszük magunkat a frontvonal mögé (a jéghideg levegőt fújó légkondi mellett már tényleg az arcvonalon érezhetjük magunkat, reális hipotermikus tüneteteket produkálva). God bless us everyone!