Az elmúlt évek alatt elegendő XP-t (nem az operációs rendszert) szereztem a sütikészítések terén, így szintet lépve, a mai napon elkészítettem az első kelt tésztás műremekemet, ami csak remélni tudom, hogy finomabb annál, mint ahogy kinéz. Előfordulhat, hogy egy leheletnyit túlkelt a tészta, mert közben csináltam a szokásos gyurmázós sütit is, amiben persze hegyekben áll a margarin (továbbra sem ismerek szívbarát, egészséges recepteket, a zsír meg egy kiló cukor elegendő örömszerzésre továbbra is), így pikk-pakk folyóssá válik az egész, ha nem siet az ember, szóval nem lehetett csak úgy félbe hagyni (különben most mindkettő elég furcsán nézne ki). Az ablakba meg éppen odahajolt a napocska, szal emberesen felpüffedt az alapanyag, így egy kissé könnyebb szerkezetes lett, mint indokolt volna, szóval a sütőben fogták magukat és diszkréten szétterültek, ahelyett, hogy szép magasra emelkedtek volna. Akinek nem tetszik majd süt jobbat, vagy majd egy kicsivel több kólát iszik, az is éppen elég káros az egészségre. Hogy mire ez a nagy konyhában sürgölődés, azt sokan már tudjátok, de akkor most már így félhivatalosan is kiteszem a blogra, hogy a holnapi napom az utolsó a jelenlegi munkahelyemen és még egy utolsó kétségbeesett kísérletet teszek arra, hogy mindenkiben tudatosítsam, hogy mennyire fogok ott hiányozni mindenkinek és hogy milyen jó fogás lettem volna (esetleg OLX), de senki nem élt a kínálkozó lehetőséggel (oké volt, aki élt, de ebbe most ne menjünk bele). Persze én sem vagyok pótolhatatlan (aki eddig esetleg kihagyott, az bármikor bepótolhat, főleg a csinos egyedülálló lányokra gondolok - kacsintás!), de azért annyi rálátásom van, hogy a hangulatból igyekszem mindenhol kihozni a maximumot, aztán már csak az értő közönség szükségeltetik, hogy működjön is a dolog. Azt hiszem ezen a hétvégén ijedtem meg először, hogy na akkor most a feje tetejére állítom az eddigi kis szürke életemet, hogy ha nem is örökre, de eltűnnek azok az arcok, akiket eddig napi rendszerességgel láttam, új emberekkel kell megismerkednem (rendszerint az első benyomásokat el szoktam "Mónikázni", többek között ezért nem lettem urulógus) és persze a renomémat is építhetem fel nulláról egy teljesen új környezetben. Azért vannak előnyök is, titkon remélem, hogy megnő a blog olvasottsága, ha már nem fogok minden nap mindenkit fárasztani a hülyeségeimmel és ez lesz az egyetlen forrás (na meg a telefon, de szerintem játékmobilom van, soha nem csörög, lehet elemet is kellene cserélni benne), amiből értesülhetnek arról, hogy még mindig nem történik velem semmi. Újra látok régi arcokat, akiket még a főiskolás évek után hagytam a fővárosban és bízom benne, hogy hasonló társasági életet sikerül feltámasztanom, mint amilyet annak idején viking szertartás szerint egy lángoló gályán leúsztattam a Dunán. Egy hangyányit azért most még fosok, mint a Guttalaxos nő reggelente a reklámban (csak én képletesen), csak nekem nem annyira felszabadult az arcom egyelőre, vannak még megoldandó problémák, amiket reméltem, hogy mostanra magam mögött tudhatok, de tudjátok, úgy túl egyszerű lett volna, én meg továbbra sem az egyszerűség és gördülékenység iskoláját képviselem. De ami késik, nem nyúlik!