Tegnap ünnepélyes keretek között, de még nem végső búcsút vettek tőlem a bányásztársak és még a lángoló vikingbárkát is megúsztam. Mialatt a búcsúztatón nagyban azon keseregtem, hogy az albérlet sem jött össze, megcsörrent a telefonom (persze nem azért mert leesett volna, mint általában), hogy akkor süllyedt egy hanglemez, fáradjak majd fel aláírni és már lehet is cuccolni. Még jó, hogy nem igazán dolgoztam az utolsó napon, úgysem tudtam volna figyelni rá, hiszen így már 95%-os készültségi fokon áll az új élet projekt. Kaptam egy csomó ajándékot a kívánságlistámról: wokot, hogy csak 10 percet kelljen a gáztűzhely mellett tölteni az ebéd elkészítésével, hőálló kancsót a teának, mert ugye üccsit nem nagyon iszok és mi esne jobban egy 40 fokos nyári napon, mint egy nagy bögre, forró tea és még bónuszba meg lett fejelve ez az egész egy NFL-es bögrével és pólóval (hiába, megvan az előnye, ha van egy másik sportrajongó munkatárs, aki ilyen kiváló ötletekkel tud előrukkolni), a csapat logójával és színeiben, úgyhogy most már egyenruhában tudom kiüvölteni a tüdőmet a tévé előtt ülve, csak kezdődjön már a szezon, legyen végre szeptember. Rég nem látott ismerős is felbukkant a meló utáni alkoholmentes sörözős bulin (tudok élni, mi?! A következő lépés minden bizonnyal a guminő lesz, tudom, elindultam a lejtőn), kaptam egy üveg jóféle rosé bort, meg egy kaparós sorsjegyet, amin köztudott, hogy soha nincs szerencsém, egyszerűbb lenne csak a pénzt odaadni a lottózóban és megspórolni a kapirgálást, úgyis csak hiábavaló energia-befektetés. Na de most! Négyezer forint szakadt a nyakamba, azt se tudom mire költsem, ennyi pénzt egyben még nem is láttam, legalábbis nyereményből biztos nem. Ma még jó hangulatban elmentem az esedékes bábszínházi matinéra (minden a legnagyobb rendben és még csak gumikesztyű sem csattant a főorvos úr kezén...átálltak robotikus endoszkópokra, amik akkorák mint a Hubble teleszkóp), rámosolyogtam két percben a fogszabályzós nénire is, júniusig nem is akar látni (addig sem kell költeni rá) és még shoppingoltam is olyan dolgokat, amik eddig csak úgy voltak itthon kézenfekvő elemként a polcokon, de mostantól ugye nem a saját polcunkról fogom levenni a cuccokat. Némi enyhe emelkedést látok a szerencse faktoromban, holnap megyek bérleti szerződést aláírni (éjjel azt álmodtam, hogy lakásmaffiába botlottam és 10 embernek is kiadták a lakást, nekem meg ugrik a kaucióm meg az első félhavi bérleti díjam, a rendőrség meg szétteszi a kezét, mert ők főleg ebben erősek...füles nélkül (ami nem a rejtvényújság) semmit nem tudnak felderíteni, szal köszönjük a részvételt, kihúzta az így járt kártyát, legyen szerencséje a következő kenó sorsoláson is), a héten felcuccolok, aztán jöhet a Caps Lockos ÉLET. A meggy a tejszínhabon már csak az lenne, ha első nap átcsöngetnék a szomszédba egy kis cukorért (ugyan viszek, de szemrebbenés nélkül tudom azt hazudni, hogy nincs) és leendő feleségem nyitna ajtót nagysokára, mivel éppen az elromlott fűtéssel bajlódott (úgy van, átizzadt melós pólóban) és bár én nem tudom megjavítani (hiszen semmit nem tudok megjavítani, cserébe marhára odafigyelek, hogy ne rontsak el semmit), de áthívom hozzám témázgatni, az esküvő időpontját majd küldöm mindenkinek e-mailben. Ez lesz, nem kell beleszólni, meg negatívkodni! Mostanság nagyon megy nekem ez a "Szájmon mondja" dolog, háromból három eddig összejött...a negyedik a ráadás, szal elvileg pont körbeérnék.