Sikeresen túléltem az első főzésemet (és még a hasam se ment tőle, de ha így is lett volna, ráfogom, hogy ezoterikus tisztítókúra keretében történt, teljesen kontrollált körülmények között), sőt annyira egészségtudatosan táplálkozok, hogy arra szavak nincsenek (most tekintsünk el a tegnap este fél 10-kor elfogyasztott három Nutellás kenyértől, előtte sörözni voltam, valamivel fel kellett szívatni az alkoholt, amúgy sem kifejezetten bírom, mint tudjuk. Különben is valami teljes kiőrlésű varázskenyérre kentem, úgyhogy le lehet szisszenni a témáról). Ugyanis még mindig salátát csinálni a legegyszerűbb, közvetlenül a tea és a pirítós után, így vettem egy kis csirkemellet, befűszereztem, lepirítottam a wokban (úúúúúúúú nagyon faszányos ám a serpenyő, nem ragad bele semmit, szól, ha már elég meleg és amúgy is tiszta Stahl konyhája, éppen csak nem veszek ki a sütőből 2 perc alatt készételeket, ahogy Judit csinálja "real-time-ban"), aztán már csak paradicsomot, olajbogyót, főtt tojást meg egy kis sajtot kellett belekockázni és kész is volt az update kaja pikk-pakk. Statisztikák szerint én fogyni szoktam Pesten, így most arra játszok, hogy korlátlan édesség mennyiség mellett is megőrzöm lányos alakomat, adok két hét tesztidőszakot, ha működik, boldogan fogok meghalni cukorbetegségben, vagy infarktusban a bevitt cukor és kalóriamennyiség miatt. Ma még egy kis köretet kell csinálnom, mert van elfekvőben még rántott hús, amit még a Balkánról sikerült kimenekíteni, hétvégén meg majd kiötlök valami kreatívat, mondjuk forró víz saját levében, vagy műbéllel töltött virsli (fúúúúúúúúúúúj ez olyan, mint a bélizű Baileys). Még TV-t kell sikerítenem egy erre alkalmas műszaki boltból, meg egy kisebb asztalt, ha mondjuk társasági rendezvényre kerülne sor, mert a falra szerelt lenyitható mellett csak ketten tudnak alibizni és végig a fal mellett kell maradni, szal nagy mozgástér nincs. Na nem mintha akkora tömeget elviselne ez a kis lakás, mint a reggeli 4-6-os villamos, de azért, ha beindul a kártyaszezon (márpedig be fog, elvégre már a fővárosban vagyok újra), akkor azért csak kellene valami, amit körbe tudunk ülni, a tábortűz meg az emeleti lakás végett érthető okok miatt eleve kilőve. Megvolt az első, viszonylag felkészületlen vásárlásom is, határozott célok nélkül mentem be egy CBA-ba, aminek az lett a vége, hogy egy kis kosárral indultam el, de annyi mindent raktam be a boltban kóvályogva, hogy a végén majdnem sérvet kaptam, mire a pénztárhoz értem és ekkor még szembesültem azzal, hogy hazáig el is kell vinni (5 perc séta, de akkor is), nálam meg nincs elegendő szatyor a megfelelő serpa alakzat felvételéhez. A zöldséget persze nem mértem le (külön mérleg nincs ám, így nincsenek ráutaló jelek, egy csóka álldogál egy pult mögött, aki megcsinálja helyetted, de ez persze csak a kasszánál derült ki, néztek is rám csúnyán), meg a hentesnek is szopatós napja volt, mert nekem az egy pár csirkemell, az a jobb és baloldalit jelenti, neki meg ennek a kétszeresét, szal lefolytattunk egy Grétsy professzoros nyelvtani okfejtést, hogy akkor most mennyi kell és különben is miért nem tudom pontosan megmondani, rohadjak meg! Egyelőre a táskáimat is agresszívan markolom, fényévekről látszik, hogy hülye vidéki vagyok, aki azt se tudja hány óra és még dúródni sem tudok elég bunkón a tömegközlekedési eszközökön, de szép lassan majd csak belejövök. Cirka 7 éve, hogy folyamatosan fél hatkor kelek, most meg képtelen vagyok tovább aludni, láttatok már ilyet? Rögtön az első napon kísérletet tettem a 6:30-as kelésre. 5:20-tól üveges tekintettel forgolódtam (nem mellesleg aznap éjszaka 4-szer keltem fel, mert féltem, hogy elalszok, jaj), képtelen voltam visszaaludni, már most előre kellett hoznom 6:00-ra a kelést, de így is csak akkor működik, ha tovább maradok fenn. Persze délután már a kotlóstyúk effektus beindul, mert még sok vizet nem zavarok a melóban, csak a szárazanyagot szívom magamba, ami meg csak egy kicsit unalmasabb, mint egy tetszőleges Baló György műsor, de remélem, ha már beindul majd a mókuskerék, meg a futásra is visszaállok, akkor úgy kell majd felvonszolnom magam a galériára és reggel úgy kell legurulnom a lépcsőn, annyira fáradt leszek és nem azt kell várnom, hogy mikor csörög már az ébresztő.