Halljátok ezer szerencse, hogy már megint tök jót főztem (sütöttem), különben egész héten valami szart kéne ennem, mert ugye ki nem dobunk semmit, az alapanyagot drágán adták, az már egyéni szociális probléma, ha a delikvens nem tudja normálisan elkészíteni. Minden kedves kezdő favágónak, akinek eddig a Juli suli volt a legközelebbi élménye a főzéshez még 10 évvel ezelőtt az M1-en (vagy a Dunán?), esetleg a fakanálról első hallásra rögtön egy angol szinkronos pornófilm ugrik be, annak ajánlom szíves figyelmébe az alábbi linket: Gyors és könnyű kaják (ez itt most fizetett politikai hirdetés, majd az anyagiakat később rendezzük a hírverés okozta megnövekedett látogatottság függvényében a bloggerrel). Na nem vajas kenyér, meg citromos tea van a felsorolásban, az abszolút belépő szint, ha ahhoz is recept kell valakinek, az pusztuljon éhen (esetleg szomjan), de semmi ördöngösség nincs a receptekben, semmi világos zsömleszínű rántást csinálunk (előbb a sötét zsemlét kellene definiálni, vagy a normált, csak, hogy a léptékarányt be tudja lőni az egyszeri kukta), meg egy habkönnyű kókuszos kuszkuszban pácolt medvetarkókrémet készítünk extra szűz olívaolajjal kikent serpenyőbe simítva, hanem tényleg egyszerűen leírt, elkészíthető és ráadásul igencsak ehető végeredménnyel rendelkező receptek. Még szombatig pont kitart a mostani menü, délelőtt már lehet is szivárogni bevásárolni, most már nagyobb lelkesedéssel tömöm tele a kamrát (ami egy szekrény igazából, csak ki lett nevezve) minden földi jóval, a változatosság gyönyörködtet és mint tudjuk ilyenkor a hasad is mosolyog, amiben Shakira táncol, ha történetesen Danone Activiat is fogyasztasz (ez már megint reklám, de nem tudom ezzel kapcsolatban kihez kell benyújtani a számlát).

Kezdek ráállni a mindennapos futkorászásra (előbb utóbb tuti belerokkanok), de ma akkora szélvihar volt (miközben volt vagy 25 fok), hogy a hajam bár végig tartott, miközben nem használok Drei Wetter Taftot (ez a bejegyzés egyre több termékmegjelenítést tartalmaz), de a szállópor koncentráció, meg a fákról leváló bizbaszok teljesen leblokkolták a légutaimat, így felváltva harákoltam, meg trüszköltem. Mindeközben persze levegőt is kellett kapnom, szal a szokásosnál egy kicsit nagyobb sóhajokkal (értsd összevissza kapkodtam a levegőt) tudtam le a napi fejadagot, ami csak azért volt a megszokottnál mókásabb, mert a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban megnőtt a rovarkoncentráció (és itt most nem a szúnyogok összpontosítására gondolok) a levegőben, szal most szerintem egy teljes káposztalepke kolónia van a tüdőmben, de majd holnap megpróbálom letüdőzni a természetes ellenségét, a Cotesia glomerata nevű lényt (ha nem tudtad volna, csak hogy legyen egy kis Discovery jellege is a blognak, ne csak a hülyeség menjen állandóan), ami fogalmam sincs, hogy micsoda (valami kis féreg szerű parazita a google tanúsága szerint), vagy hogy fellelhető-e errefele és egyáltalán le tudom-e tüdőzni, de ha más nem iszok egy pofa permetszert, az biztos beteszi majd nekik a nagykaput. Remélem nem nagyon böfögtet!